Erőszak és a Szentírás

Nemrég tartottam (Jeff beszél) egy tanfolyamot egy bibliaiskolában a szégyen-alapú dolgok gyülekezetekre és családokra gyakorolt hatásáról. Az egyik előadásom után, amit a szellemi erőszakról tartottam, egy hölgy odajött hozzám a pódiumhoz.

“Már nem bírom rávenni magam, hogy a Bibliát olvassam”, fakadt ki. “Ezt nagyon sajnálom, mert Isten Igéje annyira fontos volt nekem régen. De akárhányszor megpróbálom olvasni, felkavarodik a gyomrom.”

Miután beszélgettünk egy kicsit, rájöttem, hogy Isten Igéjével szörnyű bántalmazást hajtottak végre rajta. Mindig, amikor valami történt vele vagy valamelyik közeli családtagjával, a Szentírás “természetfeletti hitre” vonatkozó szakaszaira hívták fel a figyelmét. Elmondták neki, hogy ha imádkozna, “szellemi hadviselést végezne”, ezek a támadások nem érnék és keserítenék a családját.

“Azt hiszem, valójában bennem van a hiba. Nincs elég hitem. Gyenge keresztény vagyok”, vonta le a következtetést. Az attól való félelem, hogy valami rossz szellemi hírhez jut, akkora volt, hogy nem tudta magát rávenni, hogy a Bibliát olvassa.

A Titusz 1-ben Pál azt mondja, hogy a gyülekezet vezetőinek igyekezniük kell Isten Igéjét tisztán tanítani:

aki ragaszkodik a tanítással megegyező igaz beszédhez… Mert sokan engedetlenek, fecsegők és ámítók, különösen a körülmetéltek között. Ezeket el kell hallgattatni, mert egész családokat feldúlnak azzal, hogy aljas nyereség kedvéért azt tanítják, amit nem volna szabad. (9-11 v.)

Ez a szakasz rávilágít arra a további problémára, amikor a nehézségekkel küszködő emberekre súlyos teljesítmény-terheket helyeznek a Szentírás kifacsarásával és kiforgatásával.

Ahelyett, hogy az Írást, mint egy kardot, arra használnák, hogy a saját szívük motivációit és gondolatait feltárja, sok szellemi vezető furkósbotként alkalmazza, amivel másokat üldöz, különböző okokból: hogy megakadályozza, hogy őt elszámoltassák; hogy védelmezze a róla kialakult képet; hogy fenntartson egy hitelvet, amire az egész szolgálatát építette; hogy adományokhoz jusson; hogy vallási kiskirályságot építsen, ami a saját szellemi önértékelését erősíti. Más szavakkal, elképzelhető, hogy némely vezető az Igét személyes nyereségből tanítja, nem pedig azért, hogy azzal gyógyítson vagy szabadulást hozzon.

A színpad felállítása

Három fő tényező alkotja egy szellemileg bántalmazó rendszerben azt a “talajt”, amiből az Igével való visszaélés kinőhet. Ezek a következők: gondolkodásmód, motiváció és módszer. Ezek áttekintése segít megérteni, hogy hogyan alakítanak ki  egy olyan környezetet, amiben az embereket az Igével bántalmazzák.

Az első tényező az emberek gondolkodásmódja, amit magukról és a Szentírásról kialakítanak. Egy szellemileg bántalmazó rendszerben az embereknek az az elképzelése, hogy Isten Igéjét maguktól csak korlátozott mértékben vagy egyáltalán nem tudják helyesen értelmezni. A Szentírásra, mint egy szabályokat tartalmazó könyvre tekintenek, melynek célja, hogy Istennek tetsző viselkedést hozzon létre, vagy a vágyott reakciót csalja ki Istenből. Más szavakkal, számukra a Biblia nem egy olyan könyv, ami a jellemünk átformálódásában vezet minket, hogy egyre inkább hasonlóak legyünk Krisztushoz; hanem a megfelelő teljesítmény “technikáit” bemutató könyv, ami Isten áldásainak elnyerését teszi lehetővé. A szellemiességet felváltja a manipuláció.

Az eredmény az lesz, hogy az emberek a vezetőikre úgy fognak tekinteni, hogy nekik van a végső szavuk Isten Igéjének értelmére és céljára vonatkozóan, hiszen ők sikeresek (vagy legalábbis ezt állítják) a cselekvésben és az áldások elnyerésében. A vezetők gondolkodásmódja pedig – saját magukról, a Szentírásról, és követőikről -, hogy ők “áttörtek” egy magasabb szellemi teljesítményszintre, így “kiérdemelték”, hogy vezessenek.

Figyeljük meg, hogy a vezetők “elért teljesítménye” az, ami a nyáj részére felállítja az elvárt teljesítménynormát. Bizonyos esetekben ez lehet az evangelizálás vagy tanúskodás mértéke, vagy a fiatal keresztények tanítványozása, vagy hitbeli győzelmek kivívása, vagy házicsoportok alakítása – akármi, amit a vezetőség személyisége diktál. Más szavakkal, az előírt viselkedésmód cselekvése a cél, nem pedig a belső átformálódás Krisztus hasonlatosságára. Azok, akik megfelelően viselkednek, jutalomban részesülnek; akik nem, azokat semmibe veszik vagy tanácsolják nekik, hogy ők is megfelelően viselkedjenek; akik pedig nehézségeken mennek keresztül, azok számára a megfelelő viselkedésmódot teszik a legtöbb problémájuk gyógyírévé. Ez vezet a második tényezőhöz.

A szellemileg bántalmazó rendszerekben a vezetők “tettetik a tekintélyt” a Szentírás segítségével. A motiváció az, hogy az emberekből vallásos teljesítményt csikarjanak ki, hogy a vezetők azon igényét kielégítsék, hogy teológiájuk helyessége és saját igazuk “bizonyítást nyerjen”. Ismét, a motiváció nem az, hogy “táplálják” a nyájban lévő lelkeket, vagy munkatársai legyenek Istennek bármiben, amit egy adott személy életében Ő el akar érni.

Amellett, hogy az emberek kiégéséhez vezet, az emberek kényszerítése, hogy “megfeleljenek” a Szentírásnak, torz istenképet is kialakít. Isten a vezetők képe és hasonlatossága szerintivé válik. Ez nem arról szól, hogy segítsük az embereket Istent mélyebben megismerni az Írásokon keresztül, az Ő teljes, sokszínű szépségében. Valójában, ha a tagokban az Igének egy mélyebb ismerete alakulna ki, valószínűleg lelepleződne az egész bántalmazó rendszer.

A harmadik tényező az a módszer, ami szerint az Igét tanulmányázzák és alkalmazzák. Egy szellemileg bántalmazó rendszerben az Igét arra használják, hogy igazolja vagy céljait alátámassza annak, aki az Igét hirdeti. Ezt úgy hívják, hogy “bizonyító szöveg idézés”*. A bizonyító szöveg idézés akkor történik, amikor valaki valamely nézetét igazolni szeretné. Keres hát magának egy igeverset, hogy ezt megtegye, még akkor is, ha az eredeti témát, amiről az igevers szól, illetve a szövegkörnyezetet, amiben a vers található, kibővíti vagy teljesen figyelmen kívül hagyja ezáltal.

Mivel ezt a módszert használják a vezetők, a követők is ezt a módszert tanulják meg használni. Következésképpen, kicsi vagy semmi esélye nem lesz annak, hogy képessé váljanak “helyesen fejtegetni az igazság igéjét.”

Annak érdekében, hogy minimalizáljuk a Szentírás helytelen használatának lehetőségét, hasznos dolog sok kérdést feltenni egy adott igeszakaszról. Kinek íródott? Milyen problémákkal, nehézségekkel néztek szembe a címzettek? Mit jelentett az eredeti hallgatóságnak? Ez egy időtlen igazság vagy egy különleges utasítás egy különleges helyzetre? Néha már egy rövid pillantás a tanulmányozott szakasz szövegkörnyezetére nyilvánvalóvá teszi, hogy a téma, amit valaki “bizonyítani” akar általa, egészen más, mint ami az író eredeti szándéka volt.

Sok emberrel beszélgettünk, akik átélték az Igével való bántalmazást szellemi vezetők vagy mások részéről gyülekezetekben vagy családokban. Megosztani a visszaélés mértékét egy külön könyvet megtöltene. A következőkben megnézünk néhány konkrét példát az élet néhány területéről, amikben Igével való visszaélés történik. De először meg kell vizsgálnunk a Szentírás egy szélesebb körű téves használatát, amiből számos egyéb Igével történő visszaélés fakad. Ez pedig Isten Törvényét érinti, illetve számos más törvényét Istennek, melyet a Szentírásban találunk.

* angolul “proof-texting”

(Forrás: The Subtle Power of Spiritual Abuse)

http://szellemieroszak.wordpress.com/2010/07/10/eroszak-es-a-szentiras/

 


Oszd meg a Tumblr-en