Paranoia

A csillagászatban van egy fogalom, amit úgy hívnak, hogy “fekete lyuk”. A fekete lyuk egy olyan csillag, aminek a tömege annyira sűrűvé vált, hogy “beroppant” – ahelyett, hogy kifelé felrobbant volna, befelé összeroppant. A gravitációja pedig olyan erőssé lett, hogy még a fény sem tud kijutni belőle. Ezért hívják “fekete lyuknak”.

Ahogy már megjegyeztük, a szellemileg bántalmazó rendszerek bizonyos jellemzői hihetetlenül nehézzé teszik, hogy a rendszerbe belekeveredettek kijöjjenek belőle. A vallási teljesítményre való fókuszálás miatt a dolgok egész jól néznek ki kívűlről. A rendszer egyfajta “szellemi mágnesként” funkcionál és magába vonzza a kívülállókat. Belül viszont úgy működik a rendszer, mint egy fekete lyuk, amiben akkor a szellemi gravitáció, hogy nagyon nehéz kijönni belőle. Valójában, ahogy már a “ne beszélj” szabálynál láttuk, még információ sem tud kijutni a rendszerből, az odabenn folyó dolgokról. Ha bárkivel beszélsz, úgy bánnak veled, mintha te lennél a probléma. A következő jellemzők teszik nehézzé a szellemileg bántalmazó rendszerekből való kimenekülést.

Paranoia

A szellemileg bántalmazó gyülekezetekben vagy családokban, van egy kimondott vagy ki nem mondott érzés, hogy “mások nem értenének meg minket, úgyhogy ne mondjunk el nekik semmit – így nem fognak rajtunk gúnyolódni vagy minket üldözni.” Az a feltételezés, hogy 1) amit mi mondunk, tudunk vagy teszünk, az annak az eredményre, hogy megvilágosultabbak vagyunk másoknál; 2) mások nem értenek meg minket, hacsak nem válnak eggyé közülünk; és 3) mások negatívan állnának hozzánk.

Egy olyan helyen, ahol a tekintélyt megragadják és kikényszerítik, nem pedig egyszerűen demonstrálják, az üldöztetés érzése olyan mértékűvé fokozódik, hogy az emberek inkább mindent a rendszeren belül tartanak. Miért? A gonosz, veszélyes és szellemileg érzéketlen emberek miatt, akik a rendszeren kívül vannak, és megpróbálnak meggyengíteni és elpusztítani “minket”. Ez a mentalitás egy erős falat vagy bunkert épít a bántalmazó rendszer köré, így elszigeteli a bántalmazót a nyilvánosságtól és a számonkérhetőségtől, és megnehezíti, hogy az emberek elhagyják a rendszert – hiszen akkor ők is kívülállókká válnának. Bár igaz, hogy vannak gonosz dolgok a rendszeren kívüli világban, de vannak ott jó dolgok is. Azonban az embereket félrevezetik, hogy azt higyjék, az egyedüli biztonság a rendszeren belül van.

Irónikus, hogy Jézus és Pál is arra figyelmeztettek, hogy a nyájat fenyegető egyik legnagyobb veszély a házban lévő farkasoktól jön (Máté 10,16; ApCsel 20,29-30).

Nemrég hallottunk egy szolgálatról az Államok nyugati partjáról, amely egészen kivételes hírnevet szerzett magának. Egy idő után azonban a vezető elkezdett olyan dolgokat tenni, melyek megkérdőjelezhetők voltak, sőt illegálisak és erkölcstelenek is. Az egyik újság elkezdett kérdéseket feltenni, és a csoportból kiszabadult embereket is kérdezgetni kezdték. A vége az lett, hogy ezt az embert beperelték szexuális zaklatásért. Bíróságon kívűli egyezség kötetett, hogy a probléma eltűnjön – majd ő maga is eltűnt.

A nyilvános vizsgálat ideje alatt azonban, a rekciója érdekes vagy inkább szomorú volt. Amikor csak megjelent róla egy újságcikk valamelyik helyi újságban, melyben megkérdőjelezték vagy leleplezték tetteit, ő egy gyülekezeti hírlevelet adott ki, ami a következő üzenetet hordozta: “Biztosan nagyon közel vagyunk ahhoz, amit Isten elvár tőlünk, mert Sátán megújult támadásokat intéz felénk a gonosz, világi sajtón keresztül!” Szerintünk inkább az történt, hogy mivel a vallási rendszeren belül senki nem mondta ki az igazságot, Isten a médiát használta, hogy rávilágítson az ennek a férfinek az életében lévő tragikus tényekre.

Ez egy példa a paranoiára, amikor egy külső ellenségre összpontosítunk, hogy elkerüljük a jogos kérdések megválaszolását.

Sérült állapotban tartani az embereket

A szellemi paranoia nem csak azt teszi nehézzé, hogy az emberek elhagyják a rendszert, hanem azt is, hogy megkapják a segítséget, amire szükségük van.

“Nem akartok félni a hatalmaktól?” kérdi Pál a Róma 13,3-ban. “Akkor tegyétek a jót!” Nem azt tanácsolja nekünk, hogy rejtsük el a problémákat.

Mennyire szomorú, amikor azt halljuk, hogy egy pásztor falaz egy gyermekbántalmazási ügyben, ami a rá bízott egyik családban történik, csak mert nem bízik a “gonosz, világi szociális rendszerben”. Persze igaz, hogy a gyermekjóléti szolgálat nem ismeri Isten kegyelmét és szeretetét – de azok a szülők sem, akik bántalmazzák gyermeküket. Amit viszont a szolgálatban dolgozok tudnak, az az, hogy hogyan lehet segíteni annak, aki bántalmazás elszenvedője. Azt is tudják, hogy hogyan lehet a bántalmazókat felelősségre vonni tetteikért. Egy gyermekbántalmazó megszegi a törvényt, és Isten felhasználja a jogi rendszert, “hogy az ő haragját hatjsa végre azon, aki a rosszat teszi.” (Róma 13,4)

A szellemi paranoia egy másik példája, ahogy sok keresztény viszonyul az Anonim Alkoholistákhoz (AA) vagy más önsegélyező csoportokhoz. Az AA az egyik legfelkészültebb és legrugalmasabb támogatói csoport, amire az ivást felhagyni vágyoknak szüksége van. Nem azt ígéri, hogy az embereket közelebb viszi Jézushoz (így ezt nem kellene rajta számonkérni). Azonban segít az embereknek józannak maradni. Mégis, sok keresztény nem megy vagy nem tanácsol másokat az AA-hoz, mert ők nem ismerik el Jézus Krisztust Megváltónak és Úrnak.

Igaz, az AA elsődleges célja nem az, hogy segítsen az embereknek a keresztény járásukban (persze, ha nem lennének részegek, a keresztény járásuk bizonyára fejlődne). Az is igaz, hogy ők egy “felső hatalomra” és “Istenre, ahogy te felfogod” hivatkoznak. De ki az közülünk, aki nem az ő felfogása szerinti Istennel van kapcsolatban? Az AA lehetővé teszi azoknak az emberek számára, akiknek nagyon negatív képük van Istenről, hogy újra keressék Őt anélkül, hogy nagy teológiai ismerettel kellene rendelkezniük. Az is valószínű, hogy az AA sokkal több embert küldött a gyülekezetekbe, mint a gyülekezetek az AA-hoz.

Ne felejtsük el, hogy az egyik legfontosabb feladatunk, hogy szellemi segítséget adjunk sérült embereknek – és ez néha azt jelenti, hogy átengedjük őket olyanoknak, akiknek nagyobb tapasztalatuk van bizonyos területeken, melyeken nekünk kicsi vagy semekkora.

Egy utolsó és elismerjük, extrém példája annak, hogy hogyan lehet sérült keresztényeket egy bántalmazó rendszerben tartani félelem által, szeretnénk megosztani a legbizarrabb esetet, amivel valaha találkoztunk. Ez bemutatja, hogy milyen szélsőségbe eshet egy elszigetelt szellemi rendszer.

Néhány évvel ezelőtt két különböző alkalommal két különböző párral beszélgettünk, akik nem sokkal korábban jöttek ki ugyanabból a gyülekezetből. Egyikük sem tudta, hogy a másikukkal is találkoztunk, nem is mondtuk el nekik. Bár mindkét pár hasonló okokról számolt be az eljövetelükkel kapcsolatban, történeteik nem voltak teljesen egyformák. Egy helyzetet azonban ugyanúgy meséltek el – és az hátborzongató volt.

Sok embernek lett elege és jött ki akkortájt abból a gyülekezetből, szétszóródva a környék másik gyülekezeteiben. Mindkét pár azt mesélte, hogy az előző pásztoruk és felesége olyan szélsőségesen aggódott amiatt, hogy mit beszélnek róluk a többi gyülekezetben, hogy elkezdték gyakorolni, és másoknak is azt tanították, hogy gyakorolják, az asztrális kivetítést – “lélek utazást” -, hogy láthatatlanul bemehessenek a gyülekezetet elhagyó emberek otthonaiba, hogy kihallgathassák őket és meggyőződhessenek arról, hogy nem “pletykálkodnak” a pásztorról. Az ilyen szélsőséges paranoia gondolata és hogy miket képes eredményezni szellemi álcák alatt, álljon számunkra figyelmeztetésül.

(Forrás: The Subtle Power of Spiritual Abuse)

http://szellemieroszak.wordpress.com/2010/06/20/paranoia/

 


Oszd meg a Tumblr-en