Vissza a tartalomjegyzékhez

www.szaboferenc.hu

szaboferenc.hu - hanganyagok

 

Gyapjúfonás, citerakészítés Ópusztaszeren

 

A mentálhigiénés program keretében a gyerekekkel a régi kézimunkákkal kapcsolatban a gyapjúfonás mesterségét mutatta be Vass Istvánné Erzsi néni.

Nem olyan egyszerűen ment a dolog, mint ahogyan mi gondoltuk. Első alkalommal azt a  rokkát próbáltuk ki, amiről azt gondoltuk, hogy könnyű hajtású és jól működik, de kiderült, hogy az egyik orsója hiányzik, így nem lehet vele fonni a gyapjút. Nos ekkor a másik rokkát kellett elővenni, ami némi javítgatás után működni is kezdett. Elmagyaráztuk a gyerekeknek,, hogyan is kerül a gyapjú olyan állapotba, hogy fonásra alkalmas legyen. Természetesen nem mindegy, hogy netán racka vagy cigája birkáról kerül le a gyapjú, mert ezek durva szálúak, szúrósak. A legjobb minőségű gyapjút a fésűs merinó birkáról lehet kapni. Nyírás után mosás, kártolás, tisztítás következik, és az  igen szép, tiszta, puha gyapjúból lehet jó fonalat fonni. Nos erről a szép gyapjúról Vízhányó Ferencné Marika gondoskodott. Szép számmal eljöttek a gyerekek, Erzsi néni a jó öreg rokka mellé ült, de előbb lemondta, hogy 45-50 éve nem font, így hát az ujjai nem engedelmeskednek úgy, mint régen. De azért némi gyakorlás után pörgött az orsó, szép óvatosan engedte le a gyapjút. Nekem is eszembe jutottak a gyermekévek, hiszen Nagymamáméknál a rokka szinte állandó munkában volt. Kötötték a kesztyűt, a zoknit, mellényt, pulóvert, a különböző gyönyörű mintákat Ilus nagynéném nagyon értette. De nagyon jól fontak a fiúk is. A gyerekek nagy-nagy figyelemmel kísérték a műveletet, hiszen a kéznek és a lábnak egyaránt jól össze kellett hangolódni ahhoz, hogy a rokka jól működjön. Természetesen a gyerekek is kipróbálták, főleg a lányok. Bizony néha csomós lett a fonal. Meg összesodródott, de lelkesedésben nem volt hiány. A fiúk meg szíjat hasítottak, ostort fontak Fertály János vezetésével, no meg János bácsi elmagyarázta nekik a lószerszám készítést, gyönyörű sallang fonást, amit természetesen ő készített. Srégen feldíszített kantár fejeket és sallangos karikás ostorokat nézhették meg a gyerekek. Némelyik kislány még kötőtűt is hozott, és elkezdtek kötögetni is.

Igen gazdag élményben volt részük a megjelenteknek.

  A következő program a citerakészítés volt, amit Szecskó Lajos bácsi és Fertály János bácsi mutattak be a Lajos bácsi udvarában. Olyan sok citera került elő, hogy az udvaron két nagy asztalt kellett felállítani az igen nagy létszámú érdeklődő gyereknek. Szinte mindenki citerálni akart ki így, ki úgy. Jónéhányan elpengették a „Boci-boci tarká”-t, majd Lajos és János bácsi elmagyarázta, hogyan is készül az előre kiszabott anyagból a citera, amit be is mutattak. Hová milyen húr kerül, hová kerülnek a kották, félhangok, csengők rövid, hosszú húrok, hogy jól szóljon a citera. A végén minden gyerek bemutatta a citera tudományát, majd Lajos és János bácsi rázendített néhány nótára, amit a gyerekek nagy-nagy tapssal jutalmaztak. Természetesen mindkét eseményt megörökítettük videokamerával.

   A végén Marika, a program felelőse ópusztaszeri kirándulásra hívta meg a programban résztvevőket.

 

Fodor Imre