Tanulási zavarok

Sajnos egyre több gyerek szenved valamiféle tanulási zavartól és annak következményétől. Sokszor csak akkor jönnek rá, hogy nagy a baj, mikor már késő.

Hogyan ismerhető fel egy gyermekről, hogy tanulási zavara van? Mikor derül ez ki - akár már óvodában is mutatkoznak ennek a jelei? Hogyan segíthetünk? - ezekre a kérdésekre kerestük a választ ebben az előadásban, ahol főleg a dyslexiáról, vagyis az olvasási nehézségről esett szó.

Mindenkinek vannak nehézségei

Ugye, találkoztak már olyan emberrel, aki nem tudott tájékozódni az utcán? Vagy aki képtelen fontos dátumokat megjegyezni? Valamennyiünk „élményei" között szerepel egy olyan tantárgy, ahol reszketve ültünk az órán, mert képtelenek voltunk megérteni egyes részeit az anyagnak, vagy már harmadikban elvesztettük a fonalat, azóta mintha kínaiul beszélne a tanár...

Mindannyiunknak vannak tehát fogyaté-kosságai. Képzeljük el, hogyan érezhet az a kisdiák, akinek már az első osztály is döcögve megy, semmi nem sikerül, nem tud megfelelni a tanítónéni és a szülők követelményeinek, a betűk ijesztő és felismerhetetlen hieroglifaként merednek rá az olvasókönyv lapjairól. Gondoljuk csak el, milyen óriási követelmény egy kis elsőstől, aki azelőtt csak játszott, hogy pár hónap alatt sajátítson el ennyi új anyagot! Mert nem csak 44 betűt kell megtanulnia. 44 nyomtatott kisbetű, 44 nyomtatott nagybetű, 44 írott kisbetű, 44 írott nagybetű! Az összesen 176 addig ismeretlen jel! És akkor az összeolvasásról és a számokról még nem is beszéltünk.

A mi kultúránkban pedig nagy jelentősége van az olvasásnak. Így jutunk a legtöbb információhoz. Aki ennek nincs birtokában, mindenképpen hátrányos helyzetbe kerül.

Senki nem tekinthető azonban a képességei alapján kisebb értékű embernek. Minden ember egyformán értékes, egyedi és utánozhatatlan.

Mi a dyslexia?

• Pontos definíciója: Ép értelem mellett az anyanyelv területén megnyilvánuló rendellenesség, amely különösen az olvasási készséget érinti, és gyakran kapcsolatban van a beszélt vagy írott nyelvben való nehézségekkel.

Az „ép értelem mellett" aláhúzottan szerepel, mert ahol értelmi fogyatékosság van, ott már nem beszélhetünk dyslexiáról. Valódi dyslexiás a gyerekek kb. 2-5%-a, a többi gyenge olvasó csak áldyslexiás, problémái megfelelő segítség esetén hamar elmúlnak.

Az áldyslexia leggyakoribb okozója a rossz olvasástanítási módszer (szótagolás kihagyása, képolvasás, hasonló betűk egymáshoz közel tanítása)

Mik a dyslexia tünetei?

- Hasonló hangzású vagy írásképű betűket tévesztik olvasásban, írásban is

• a-á, u-ú-ű, h-k, p-d-b, g-gy-ny, f-t, m-n, s-sz-zs, o-ö

- Betűkihagyás, szótagkihagyás (vagy betoldás): hajnal=hanal, portörlő=potölő

- Betűk vagy szótagok nem jó sorrenben szerepelnek: iskola=iksola, Hagymaház=Hagyház

- Szavakat kihagyhatnak olvasáskor és íráskor is

- Nehézséget okoz az egybe és különírás, elválasztás, szótagolás: „isk-ol-a" „há-z"

- Problémás a „máshogy ejtem, máshogy írom" - Nem érzékeli a magánhangzók és mássalhangzók hosszúságát: örök-őrök, álom-állom

- Lassú ütem

Hogyan merülhet föl a gyanú? avagy mik a dyslexia-veszélyeztetettség jelei?

Az alábbi szempontok csak tájékoztató jellegűek. Ennek alapján felmerülhet a gyanú, de a diagnózist csak szakember mondhatja ki. A dyslexia tünetegyüttes, ami azt jelenti, hogy több tünet megléte esetén kezdhetünk gyanakodni.

Jellemző tünetek az iskolában

- nehezen tanult meg olvasni / írni

- a hasonló hangzású vagy kinézetű betűket keveri

- nehezen olvas, nem szeret olvasni

- csúnyán ír, nem szeret írni, rossz a helyesírása

- kicsi a szókincse

- a többiek nem szeretik és viszont

- „rossz", „rendetlen"

- nem figyel, feltűnősködik, vagy éppen túl visszahúzódó

- egyre nehezebben megy neki a tanulás, nincs kedve hozzá

Jellemző tünetek az óvodában

- nagymozgások inkoordináltsága, motoros ügyetlenség „rossz nézni, ahogy mozog"

- finommotorikus ügyetlenség (apró kéz-mozdulatok ügyetlenek „mindent elront")

- a balkezesség nem baj, csak némely esetben

- irányzavar „mindig rossz felé néz, sose tudja, merre kell fordulni" - ha valamit sorba kell rakni, fordítva teszi

- nem szereti a verseket, meséket

Hogyan vehetjük észre a dyslexia-veszélyeztetettséget otthon?

- mozgásfejlődés lépései kimaradnak „sose mászott" (a bébikomp ezért veszélyes)

- beszédfejlődés késik „háromévesen is csak halandzsázott"

- beszédhiba - sok oka lehet, pl. gyenge arc és nyelvizomzat - ha egy baba sokáig szopott, a legjobbat tettük vele, így erősödtek meg a megfelelő izmocskái. A szülők rossz példája melegágya lehet a beszédhibának, a logopédus hosszas munkával tudja csak helyrehozni a hibát. Soha ne gügyögjön a szülő: „ajanosz kisz baba, deje anáhosz" - mert a gyerek ezt utánozni fogja, rosszul tanulja meg a szavakat. A szülő mindig tisztán, értelmesen, kedvesen szóljon a gyermekhez.

- Kb. 5 éves korig lehetséges spontán javulás, amikor a jó példa hatására mégis helyesen kezd beszélni a gyerek, de ha ez sem következik be, késedelem nélkül vigyük logopédushoz! Minél hamarabb, annál jobb. Mire a gyerek elsőbe kerül, már szépen kell tudnia beszélni, ez az olvasástanulás egyik alapfeltétele.

- sokszor visszakérdez, bizonytalan abban, amit hall

- csak egy utasítást tud megjegyezni egyszerre

- hasonló dolgokat összetéveszti

Mit érez a szülő?

Úgy érzi, nem ilyen gyereket akart, esetleg túlfélti, túlzottan aggódik, agyongyakoroltatja, erről még később írok. Nem könnyű a csípős megjegyzéseket sem hallgatni, de tudatában kell lenni annak, amit az első pontban írtam: Nem a tudás adja az ember értékét. Mindenkinek vannak olyan jellemzői, amik értékesek.

Mik a hajlamosító tényezők? Van, aki hajlamosabb a tanulási zavarra? Mik az okai?

1. Genetikai ok „Már az apja is...'

Veszélyeztetett terhesség, ha sokat kellett feküdni az anyukának, vagy szülés körüli problémák

2. A fiúk között több a dyslexiás

3. A beszédfejlődés problémája

- ha megkésett a beszédfejlődés - két évesen még meg se szólalt- ilyenkor is elvihetjük szakemberhez - hallás problémái: gyakori középfülgyulladás

- félfigyelem - amikor sok zavaró tényezőt kell kiszűrni, pl. egész nap szól a magnó, vagy a nagy utcai zaj, sok fölösleges reklámplakát (ez településünkön szerencsére nem jellemző ilyen esetben ezt az ingert a gyereknek ki kell szűrni, vagyis nem figyelni rá, de mivel ezt a nemfigyelést megszokja, másra sem tud már koncentrálni

4. Szociális okok

A szegénység nem lehet ok! Csak abban az esetben, ha a szülők nem keresik meg a rendelkezésre álló lehetőségeket. A község könyvtárának nagyszerű gyűjteménye van gyerekkönyvekből, ajánlom szeretettel. Ne búsuljon senki amiatt, hogy nem városban lakik, a szakirodalom a kis településeket nagyon pozitívan említi, mint olyan helyeket, ahol jobb gyereknek lenni, több odafigyelést kaphatnak, több mozgáslehetőségük van.

5. Az olvasástanítás módszere

A szóképes olvasás sok gyermeknek nem megfelelő. Bizonyos olvasókönyvek túl közel tanítják egymáshoz a hasonló betűket, ez sok gyermeket (még egészségest is!) összezavar

6. A vizuális kultúra túltengése

Erről nem beszélek sokat, ne legyen az a benyomás, hogy „miről szólt az előadás?" „Szidta a tévét", úgyhogy csak néhány gondolat:

- nem dolgoztatja a képzeletet, kész képeket (és erkölcsöt) ad, amiket a gyerek kritikátlanul elfogad - ezek után az olvasott szöveg megértése nem okoz örömet

- tévénézés közben kötelező a szótlanság, megbeszélni, feldolgozni nincs idő - ez a feldolgoz(hat)atlan információáradat növeli a gyerek feszültségét

- nagyon vigyázzunk a picikre! Ne szokjanak rá erre az információforrásra - még a legjobb műsor is a mozgás elől veszi el az időt!!!

Mit tegyünk, ha felmerült a gyanú?

Ne húzzuk az időt! Minél korábban kezdik a fejlesztést, annál jobb.

Ha egy gyerek megszokta, hogy ú helyett mindig ű-t olvas, két-három év rossz beidegződés után már sokkal nehezebb segíteni. Inkább vigyük el vizsgálatra, ez nem fájdalmas, sem nem megalázó, egy gyógypedagógus elbeszélget a szülővel és a gyermekkel, próbálja kideríteni az okokat, majd speciális teszteket végeznek el, amiből kiderül a baj súlyossága, és támpontokat kapunk a segítség módjára vonatkozóan.

Hova fordulhatunk?

A tanító nénivel való beszélgetés után, logopédushoz, fejlesztő pedagógushoz. A megyében a Tanulási Képességeket Vizsgáló Bizottság (Szeged) foglalkozik a vizsgálattal. Ide az iskolán keresztül vezet az út. Ki kell tölteni egy nyomtatványt, azt elküldik a bizottságnak, adnak egy időpontot pár héttel későbbre. Nem kell megijedni az intézmény nevétől, a gyerek nem egy sor vizsgabiztos előtt ad számot tudásáról, hanem egyszerre egy szakember fog vele beszélgetni.

Még ha tanító néni nem is lát semmi problémát, de a szülő aggódik, akkor is érdemes elvégezni egy ilyen vizsgálatot, mert sokszor a hiba alig észrevehető, később nagyobb problémát okozhat.

Mit tehet a pedagógus (és a szülő)?

- soha ne gúnyoljuk, fogadjuk el ahogy van, segítsük, de ne az önállósága rovására - követeljük meg, ami tőle elvárható

- a gyerek esetleg felmentést kaphat az írásbeli számonkérés alól, ill. idegen nyelvből (nem szívesen adnak, nem szabad teljesen lemondani bizonyos tárgyakról, mert valamennyire meg tudja tanulni - tegyen erőfeszítéseket - ezt mindig megdicsérjük)

- vegyük figyelembe a gyerek sajátosságait, írásban nem várható el, hogy megmutassa a tudását

- a gyakorlás nem ugyanaz, mint a fejlesztés. „Írd le harmincszor!" - ez NEM segít a dyslexiáson. Más úton tudja elsajátítani az ismereteket, ebben a fejlesztő pedagógus és a logopédus segíthet.

- emeljük ki a jó tulajdonságait, erősítsük meg abban, amit jól tud

Mit tehet a szülő?

Ha mindent megtesz, akkor is előfordulhat, hogy dyslexiás lesz a gyermek. Legfontosabb: Jó kapcsolat a gyerekkel!!

a) Ha már diagnosztizálták a dyslexiát

- ELFOGADÁS, TÜRELEM, KÖVETKE-ZETESSÉG

- gúny, összehasonlítgatás „bezzeg a szomszéd..." ne! Magához kell mérni! „ma már szebben írtad a b betűt"

- segítsük, de következetesen követeljük meg, ami tőle elvárható. A gyakorlott szülő átlát a szitán: mikor akar a gyerek kibújni a munka alól, és mikor tényleg fáradt.

- Meixner Ildikó, a dyslexiásoknak való olvasástanítási módszer kidolgozója azt javasolta: Minden szülő vezessen szótárat, amibe időről-időre bevezetik az újabb, ritkábban használt szavakat, ezeket kérdezzék vissza olykor-olykor. Feltettük a kérdést: Meddig? Mire Meixner Ildikó: „egyetemig!!!" Meg is magyarázta: ezek a gyerekek sokszor nagyon jó értelmi képességekkel bírnak, az olvasási nehézség nem függ ettől. Irányítani, segíteni kell őket, mert képesek lehetnek akár diplomát is szerezni.

b) Ha szeretnénk megelőzni

- ELFOGADÁS, TÖRŐDÉS, KÖVETKE-ZETESSÉG

- Nem biztos, hogy meg lehet előzni, de értelmes neveléssel igen sokat lehet segíteni, az esélyeket javítani - konzultáljunk szakemberrel

- Nem szabad erőltetett módon tanítani, viszont ki kell használni az otthon nyújtotta egyedülálló lehetőségeket - nem csak az a tanulás, amikor leülünk egy asztalhoz és írunk

- felolvasás, mesélés, beszélgetés, meghallgatás

- sok mozgás

- A gyerekek szeretnek hasznos munkát végezni. Használjuk ki értelmesen, amíg erre fogékonyak! Azonban nem ugráltatásról van szó, beszéljük meg: „holnap segítesz nekem főzni" „jövő héten együtt szedjük a babot". A rizs-válogatásnál, vagy kukoricamorzsolásnál jobb kézügyesség fejlesztést nem is lehet elképzelni. A nevelés eredménye sokszor csak 20 év múlva látszik meg, nem szabad feladni!

- Otthon nagyszerű lehetőségek adódnak a képességfejlesztésre: tedd ide-oda, vedd le - irányokat tanulja, megterít - számokat tanulja, együtt sütnek a nagymamával - mértékegységeket tanulja.. .

Hogy elkanyarodtunk az olvasástól! Otthon tanuljuk az alapképességeket és hozzáállásokat úgy, hogy észre sem vesszük. Az ÉLETre nevelés több mint olvasásból a jó jegy. Ismerek egy apukát, aki kedves családapa, kiváló asztalos, viszont csak betűzgetve olvas. Melyik a fontosabb?

Nem az eddig leírtak ellen beszélek most, csak vigyázzunk a sorrendre. Ne menjen a családi béke rovására az erőltetett tanítás.

Kedves Szülők! Tegyék azt, amit a szülőnek tennie kell. Ehhez próbált segítséget nyújtani ez az írás.

Szeretettel várom kérdéseiket, észrevételeiket:

Bajiné Fekete Anett

fejlesztő pedagógus