Szervezetünk történelme

David H. Bauer, Andrews University, Berrien Springs, MI, USA

 


„Különleges Bizonyságtételek" B-sorozat 2. számából olvasom, hogy mennyire szükséges az, hogy az Ésa. 58. fejezetét egészében a gyülekezet elé tárjuk, és újra és újra ismételgessük. Tehát ma én Ésa. 58-ról fogok beszélni. Ez alkalommal az 1. verset kívánom felolvasni, ami azt mondja: "Kiálts teljes torokkal, ne kíméld; mint trombita emeld fel hangodat, és hirdesd népemnek bűneiket és Jákób házának vétkeit." - Kinek a bűneit? Az ő bűneiket.

Én most nem a Sacramentóban élő néphez szólok, sem a Washington D. C. - beliekhez, hanem hozzátok, akik itt vagytok, mert ti is mindannyian bele vagytok vonva abba, amiről ma beszélni fogok. Ennek a tanulmánynak 3/4 része bevezető lesz, és 1 /4 része lesz az üzenet. Ha bevezető nélkül mondanám el, akkor nem érzitek szükségét az üzenetnek. Tehát ha lesz türelmetek végighallgatni a bevezetőt, meg fogjátok hallani az üzenetet is.

Amit én most tenni akarok, az pontosan az, amit az előbb olvastam: "Kiálts teljes torokkal, ne kíméld..." - Nem fogok visszatartani semmit, úgy fogom elmondani, ahogy van, sőt olvasni fogom. És valószínű, ti is azt fogjátok érezni, amit én, mikor először kezdtem megérteni ezt: nem hittem el, sehogyan sem tetszett. Ez a tanulmányi munka komoly, imádságos lélekkel bíró kis csoportokhoz szólva éri el eredményét, ezért mondom, hogy ez a tömeg itt túl nagy.

Ésa. 58, 1 : Kiálts... mint trombita, emeld fel hangodat, és hirdesd népemnek bűneiket, és Jákób házának vétkeit." - Ez lesz a bevezető. Aztán el fogom mondani, hogy mit tehetünk azzal kapcsolatosan, hogyan segíthetünk rajta.

Először is azt szeretném megkérdezni, hogy az adventista egyház mikor alapult? 1844-ben vagy 1863-ban? Mikor alapult az adventista egyház? Az egész ügy erre megy, barátaim, hogy mi az, ami bennünket adventistákká tesz. White testvérnő azt mondja a B.T. B-sorozat 7, számában: "Mi H. N. Adventisták vagyunk, megtartjuk Isten parancsolatait és a Jézus hitét." Azokat a dolgokat, amik minket h. n. adventistákká tesznek, azokat az 1844-es idő elmúlása után kikutattuk - ahogy Nicolici tv, kimutatta. Én 1844-et húznám alá, mert ekkor alapult a h. n. adventista egyház. Akkor alapult -a "Tapasztalatok és látomások" szerint -, amikor Isten Lelke White testvérnőnek a kijelentéseket adta. A h. n. adventista egyház szilárd, mozdíthatatlan alapon lett megalapítva, amit nem lehet megváltoztatni. Nem változtathatod meg. Még jobb lesz, ha elolvasom nektek ezt a B. T. B-sorozatából: "Az egyház erre a szilárd alapra épült; te nem kontárkodtatsz bele:' Amikor az Alpha-tévtan bejött az egyházba, az Alpha csupán egy kísérlet volt arra, hogy megváltoztassa ezt az alapot, amin a h. n. adventista egyház épült. Nézzük csak az utasításokat, amik az Alpha-megtévesztés ideje alatt élő nép számára adattak, amik megmondják, hogy az eredeti alapból mennyit lehet megváltoztatni. B.T. B. sor. 7. k. 57. o: "Az elmúlt 50 év nem homályosított el egyetlen pontot vagy elvet sem a mi hitünkből, ahogyan megkaptuk azokat a nagy és csodálatos bizonyítékokat, amelyek bizonyossá lettek számunkra 1844-ben, az "idő elmúlása után,'".

Egyházunk tehát 1844-ben alapult, a csalódás után és a "polyva elfúvása" után. S egy néhány hűséges, egy maroknyi ember csupán, barátaim, összejött, és azt mondta: "Nem fogjuk feladni a reményünket, újra tanulmányozni fogjuk az igét!" Az OMEGA szintén az alap elleni támadás lesz. S itt ezt mondja: "A csüggedő lelkeket meg kell erősíteni és életre kelteni Isten szava szerint:" Aztán az egyházban levő két különböző csoportot említi: az egyik csoport az, ami az ALPHA-, a másik az, ami az OMEGA-hitehagyáshoz vezetett. "Az evangélium sok prédikátorának, és orvosainak bágyadt lelke életre fog kelni - az Ige szerint." Orvosok vezették az ALPHÁT, és prédikátorok vezetik az OMEGÁT. De az ígéret úgy szól, hogy közülük soknak a bágyadt lelke újjáéled. Sok prédikátor és orvos látni fogja a világosságot, és visszafordulnak, és visszatérnek újra az alaphoz.

 

Mennyit változtattak meg, és mennyit lehet megváltoztatni az egyház eredeti alapjából? Ez 1905-ben íródott: "Egy szó sem lett megváltoztatva." Így hát, ha te elkezded átírni, hogy igazítást végezz rajta, ha megtagadsz egy szót is az eredeti alapból, akkor te hozzányúlsz, ráteszed kezed, és akkor letérsz az alapról, ahogy azt kikutatták és megalkották 1844-ben, "az idő elmúlása" után, és egy évvel azután befejezték, és 1845-ben kinyomtatták, s újra kiadták 1846-ban. majd 1850-ben eredeti formájában. "Egyetlen szót sem változtattak vagy tagadtak meg. Az, amiről a Szent Lélek bizonyságot tett, hogy az az Igazság az 1844-es idő elmúlása után, a mi nagy csalódásunkban, ez lett az igazság szilárd alapja. Az igazság oszlopai kijelentettek, és mi elfogadtuk az alapigazságokat, amik minket azzá tettek, amik vagyunk: h.n. adventisták, akik megtartják Isten parancsolatait és a Jézus hitét."

Az egyház ezen a szilárd, mozdíthatatlan alapon épült, és ha megváltoztatsz egy szót (ahogy azt Dallas-ban tették), vagy megtagadsz egy szót, akkor lent vagy az alapról! Azok, akik rajta maradnak az alapon, átmennek az Isten országába, azok pedig, akik leszállnak az alapról, nem fognak átmenni. Ezek névleges adventisták, ami azt jelenti, hogy nevük a gyülekezet könyvében ott lehet, de az élet könyvében nincs ott.

B.T. I. kötet. 3, szám, 141 . oldalról akarok olvasni. Nos, a h.n. adventista egyház egyedüli inspirált történelmi könyve a Prófétaság Lelkének írásai. Az összes többi történelmi könyvet változtatják - az írók saját véleménye szerint. A Prófétaság Lelke a Szentlélek véleménye. Az nem E. G. White véleménye! Azt találjuk itt, hogy 1851-ben White testvérnőnek egy látomása volt: "Kedves testvéreim és testvérnőim! Az Úr megmutatott nekem egy néhány dolgot az egyházról jelenlegi langymeleg állapotában." Ekkor tehát, csak 8 évvel megalapulása után, megmutattatott White testvérnőnek, hogy az egyház langymeleg. Gazdag, és javakban meggazdagodott, semmire sincs szüksége, de a valóságban nyomorult, nyavalyás, szegény, vak és mezítelen.

Amikor az egyház ilyen állapotba jut, akkor problémák fejlődnek ki. Az első probléma az, hogy az emberek önelégültek és langymelegek, és nem is igen dolgoznak, és az adventista egyház vezetősége 1852-ben nem is vette észre, mert ők is belecsúsztak a laodiceai állapotba. Isten ekkor egy üzenetet küld, és azt mondja: Én vagyok az orvos. Diagnózist teszek a páciensek állapotáról: Langymeleg vagy... Olvasd csak el barátom, az egész fejezetet. Majd azt mondja: "Légy buzgóságos azért, és térj meg!"

Ez az egyetlen egy megoldás a langymeleg állapotra: bűnbánat. Nem vagy képes megvenni a fehér ruhát, míg nem tartasz bűnbánatot. Egy másik helyen azt mondja White testvérnő, hogy a bűnbánat az a pénzdarab, amivel megvehetjük a szemgyógyító írt és a fehér ruhát. Tehát Laodicea reménytelen mindaddig, míg nem tart bűnbánatot. A laodiceai üzenet, amit Isten az egyháznak küldött, egy érdekfeszítő fejezet, telve a mai időre szóló információkkal, amikre szükséged van most, mert mindnyájan laodiceai h.n. adventisták vagyunk.

Nos, egy olyan csoportról beszél White testvérnő, akik laodiceai állapotban voltak, csak sántikáltak, sántikáltak, s nem mentek jól a dolgok. Hamarosan jajveszékelés kezdett hallatszani az adventisták között: Meg kell szervezni az egyházat! White testvérnő támogatta az egyház megszervezését, viszont ő nem indítványozta, és a Bizonyságtételekben egyetlen kijelentést sem találsz, ahol White testvérnő azt mondaná, hogy látomást kapott volna, hogy meg kell szervezni az egyházat.

Az atyafiak tehát egy laodiceai egyházat tartottak a kezükben, ami majdnem elaludt és megelégedett volt, és nem végezte, amit végeznie kellett volna. Így aztán azt mondták: Hát akkor organizáljunk. Az egyik tag, aki ebben elől járt, White Jakab volt, egy másik pedig J. N. Andrews. Ezeknek az embereknek rettenetes ellenállással kellett megküzdeniük, mert a h. n. adventisták azt érezték, amit én is érzek, éspedig: hogyha szervezetet építenek ki, akkor megnyitják az ajtót az ördögnek hogy átvegye a szervezetet. Az egyik testvér ezt írta: "Abban a percben, mihelyt organizáltok, Rómának egy részévé váltok".

 

Tehát nemigen tudtak előre haladni a szervezkedéssel. 11 évbe került, míg végre megalakult a szervezet, pontosabban 9 év telt el, mire megszervezték a Michigan Konferenciát, és két évvel később a Generál Konferenciát. Annak az oka, hogy egyáltalán egy szervezet kialakításába kezdtek, barátaim, az a következő volt: hogyha itt van egy csoport ember, akik nincsenek Isten vezetése alatt, és ráadásul laodiceai állapotban vannak, kell valaki, aki megmondja nekik, hogy mit tegyenek, mivel többé nem kapnak utasítást Istentől. Tehát az organizáció megkísérelte átvenni azt, amit egyenesen Istentől kellett volna hogy kapjanak az emberek a térdeiken állva. A laodiceaiak nem kapnak utasításokat Istentől, - mert hol van Jézus? Kívül az ajtón.

Akarjátok, hogy felolvassam ezt az isteni feljegyzésekből? B.T. II. kötet, 441-442. o. A dátum a cikk elején fel van tüntetve, 1868 - s ez 5 évvel azután volt, miután organizáltunk. Az szervezet nem oldotta meg a problémát, az adventista egyház langymeleg maradt. De a masina el kezdett zúgni, duruzsolni, és tudnék olvasni nektek egy olyan kijelentést, ahol White testvérnő azt mondta, hogy: "Az organizáció sima üzemelése csak mélyebb álomba ringatta a népet."

Látod, ez volt 1868-ban, csak 5 évvel az organizálás után. Segített tehát a problémán? Ezt olvasom a 441, oldalon: "Mint az ősi Izráel, az egyház szégyent hozott Istenre azzal, hogy eltávozott a világosságtól és elhanyagolta kötelességeit." Mi volt a laodiceaiak hibája? Elhanyagolták kötelességeiket. A szervezkedés célja pedig pontosan az volt, hogy segítsen az egyháznak, hogy kötelességeit elvégezze. Azelőtt, az 1844-es mozgalom alatt, nem volt szükség organizációra, nem hanyagolták el az emberek kötelességeiket! Olvassuk csak tovább: "Mellőzve kötelességét, s visszaélve magasztos elhivatásával és magas kiváltságával, azzal, hogy elkülönült és szent jellemű legyen, a tagok megszegték szövetségüket, hogy Istennek éljenek, s csakis Istennek. Csatlakoztak ez önző világhoz, büszkék, élvezet-szeretők voltak, és bűnt ápoltak magukban..." - És figyelj csak, ez az, amit én sehogysem szeretek -1868-ra hová fejlődött az egyház állapota? Azt olvasom: "És Krisztus eltávozott." - Ez egy olyan igeidő, ami befejezett tényt jelent. Nem azt mondja, hogy: el fog távozni, vagy: lehet, hogy eltávozik; esetleg eltávozik... Mert Laodiceában hol van Jézus? Kívül az ajtón, várva, hogy betérhetne. 1868-ra isteni ihletés alatt a Szent Lélek szól White testvérnőhöz, és azt mondja az Adventista Egyháznak: Krisztus az egyházon kívül van.

Ezt aztán nehéz elfogadni - ugye? Az én egyházam, amit szerettem, amiért dolgoztam, ahol felnőttem... S mikor ezeket a könyveket olvasom, hirtelen rájövök, hogy Krisztus kívül van. Krisztus kívül volt már 1868-ban.

Nos, az eredeti organizációról. Nem akarok részletekbe bocsátkozni itt, elég, ha bemutatom, hogy mi a különbség az EGYHÁZ és az ORGANIZÁCIÓ között. Nézzük meg, vizsgáljuk meg a legelső SZERVEZETI SZABÁLYZAT-ot, amit a h. n. adventisták megfogalmaztak. Nagyon rövid és nagyon FÉLREÉRTHETETLEN. Itt van a kezemben: 2 darab 10 X 15 cm nagyságú lapon! - És ma a Generál Konferencia által kiadott Szervezeti szabályzat és munkatörvények 530 oldal kiterjedésű, és a lapok nagysága is kétszer akkora, mint ez. Nos, lássuk csak, mi a különbség az organizáció és az egyház között? Emlékezz csak vissza: "Az egyház egy szilárd, mozdíthatatlan alapra épült, egyetlen szót sere lehet megváltoztatni, vagy megtagadni." - De mi az organizáció'?

Constitution and Bylaws (Szervezeti szabályzat és munkatörvények) 9. cikkelye ezt mondja: "Ezt a szabályzatot meg lehet változtatni, és módosítani lehet a jelenlevő delegátusok 2/3 részének szavazatára, bármely hivatalos ülésen, amellett a feltétel mellett, hogy minden javasolt módosítást át kell adni a végrehajtó bizottságnak, akiknek aztán értesítést kell adni arra, hogy e pontra vonatkozóan gyűlést hívnak össze."

Az organizáció, barátom, NEM AZON a szilárd és mozdíthatatlan alapon épült, mint az egyház. Kezdetétől fogva - már White Jakab vezetése alatt, aki az eredeti organizációnak az "építészmérnöke" volt - meg lehetett változtatni a küldöttek 2/3 részének szavazatára a Generál Konferencia ülésein. EZ EGY EMBERI STRUKTÚRA, amit emberek alkottak, emberek szabályoznak, és meg lehet változtatni emberi lények szavazatára. Az organizáció és az egyház közötti különbség tehát az, hogy az EGHÁZAT ISTEN ALAPITOTTA egy szilárd és mozdíthatatlan alapon - I. Tim. 4,15 -, amit nem lehet a többség szavazatára megváltoztatni, sem semmilyen más módon, mert Isten építette ki a mi alapjainkat. Nincs időnk felolvasni az összes erre vonatkozó utalásokat, de a "Tapasztalatok és látomások" című könyv ír erről.

Tehát az egyház egy szilárd alapra épült, de a nép a laodiceai állapotba jutott, álomba merült, nem végezték a munkát, amit végezniük kellett volna, és pogány kiáltás kezdett hangzani, hogy vezetőket válasszanak, szervezkedjenek, hogy megkíséreljék, hogy mégse úgy nézzen ki Laodicea, mint aki olyan mélyen alszik, és olyan megelégedett... És organizáltság alatt a gépies szervezet dolgozott, s úgy látszott a statisztikák szerint, hogy eredményes is: irodalmat produkált, keresztségek voltak, prédikációkat írtak, pénzt is teremtett elő, símán haladt előre, de - mit mondott róla az Úr? Azt, hogy Lodicea maradt.

Tehát látjuk, hogy az organizáció és az egyház nem egy és ugyanaz. Különböző, eltérő elvekre épültek. Az egyházat Isten építette az igazság szilárd alapjaira. Az organizációt emberek építették, és 2/3 szavazatra bármely irányba meg lehet változtatni, ahogy akarják. Ez tehát a különbség!

1868-ra Krisztus eltávozott. Ez jelenti a problémát, amivel még ma is szembe kell néznünk. Tehát 1868-ra megvolt az organizáció, de nem hozott gyógyulást, nem oldotta meg a problémát. A dolgok még mindig rosszul mentek az egyházban. G. I. Butler volt az akkor megválasztott Generál Konferencia elnöke. A Generál Konferenciaülésén 1873-ban - 10 évvel később - Laodicea még mindig laodicea volt, a nép még mindig elhanyagolta kötelességét, siklottak, sodródtak a világ felé az eredeti organizálást közvetlenül követő időben, amit White Jakab állított fel! Ez a G. I. Butler egy értelmiségi személy volt, gondolkodó ember, és fel tudta mérni a dolgokat, s ő elhatározta, hogy valamit tenni fog. Szorgalmasan kutatott, tanulmányozott - nem tudom pontosan, hogy mit -, de végül is felolvasta a Generál Konferenciának 1873-ban azt a papírt, aminek ez volt a címe: VEZETŐSÉG. Ebben G. I. Butler megtámadja az 1863-as organizációt, amelyet a Szentírás elveire alapoztak.

Mik a szervezet újtestamentumi elvei, amikre az egyház épült? Ezek nagyon rövidek. Emlékszel, a Máté 20. fejezete szerint, volt a tanítványoknak egy különleges tapasztalatuk: a Zebedeus fiainak az anyja odament Jézushoz, és azt mondta: Engedd meg, hogy az egyik fiam a jobb kezed, a másik a bal kezed felől üljön a mennyek országában. A 24. versben így olvassuk tovább: "És hallva ezt a tíz, megbosszankodott a két testvérre."

Nos, mikor a kinevező bizottság megválasztásának eljön az ideje, akkor én - ha csak lehetséges - átadom a vezetést valaki másnak, s én megpróbálok nem belekapcsolódni abba a pozícióhajhászásba és versengésekbe az adventista egyházban. Mihelyt az emberek felfogják, hogy mit jelent pozíció birtokában lenni, azonnal megoszlás keletkezik. Még a 12 között is az volt!

Krisztus tehát most lerögzíti az elveket, amire az egyházat építeni kell - 25 -26. vers: "Jézus pedig előszólítván őket, mondta: Tudjátok, hogy a pogányok fejedelmei uralkodnak azokon, és a nagyok Hatalmaskodnak rajtuk. De ne így legyen közöttetek; hanem aki közöttetek nagy akar lenni, legyen a ti szolgátok". Nincs emberi hatalom és nincs uralkodás Isten egyházában!

Pál apostol látszólag ellene mond ennek egyik-másik levelében. De ha figyelmesen tanulmányozzátok mindazt, amit Pál ír, rájöttök, hogy 100%-ig egybehangzik az Úr figyelmeztetésével. Jézus így folytatja - 27. vers: "És aki közöttetek első akar lenni, legyen a ti szolgátok. Valamint az embernek Fia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért."

 

Mert a tanítványok, akik a zsidó rendszerben nőttek fel - mint ahogy én meg az adventista rendszerben nőttem fel -, kemény fejűek voltak, és ezek az elvek nem mentek bele az agyukba. S aztán, egy kevéssel később adott nekik Krisztus egy disszertációt, ami Máté 23. fejezetében található, ahol elítéli az írástudókat és a farizeusokat, hogy nehéz terheket vetnek a népre, majd egy másik mély értelmű kijelentést tesz, ahol ezt mondja - 8. vers: "Ti pedig ne hívassátok magatokat mesternek, mert egy a ti Mesteretek, a Krisztus. Ti pedig mindnyájan testvérek vagytok."

Nos, az eredeti, biblikus, evangéliumi szervezet ebbe van beburkolva, amit itt olvashatunk. Ezek voltak az organizáció elvei, amiket az adventista egyház követett 1844-ben. Mert milyen konferenciai bizottság küldte ki munkába Miller Vilmost? Miféle kiadóhivatal volt az, ami közzétette Miller prédikációit? Mindezeket laikusok végezték - a Szent Lélek hatása alatt. Prédikátor volt Miller Vilmos? - Nem, hanem laikus tag! Prédikátor volt Josiah Leach? Nem, hanem nyomdász volt! És végigmehettek a listán, s azt látnátok, hogy nagyon kevés lelkész vett részt az 1844-es mozgalomban.

Hány volt prédikátor azok közül, akik az 1844-es idő elmúlása után a h.n. adventista egyház hitpontjait kidolgozták? White Jakab elhagyta tanítói állását, és prédikátor lett, de nem járt teológiai szemináriumra. A többi férfiak is, akik prédikátorok lettek ezek közül, iskolákban tanítók voltak, egyik orvos volt, mások nyugdíjasok, meg fiatalok is voltak közöttük, akiknek nem is volt még karrierjük. Ezek voltak, azok, akik kidolgozták azt a "szilárd, mozdíthatatlan alapot"!

Tehát ma sincs szükségünk valami hatalmas teológusokra vagy igen? Teológusok voltak azok az emberek? Mi kell ahhoz, hogy valaki teológus legyen? - Diploma? Barátaim, csak Isten Szavának az ismerete kell hozzá, nem pedig diploma. "Ti mindnyájan testvérek vagytok." Az eredeti organizáció olyan volt, ahol a szolgák, a nép és a vezetők mind testvérek voltak. Nem volt az a fentről lefelé jövő ranglétra: fentről, a vezetőktől lefelé, a laikusok felé, sem a laikusoktól felfelé a vezetőkhöz. Az organizáció eredeti megfogalmazása szerint, ahogy olvastuk - a vezetők kik? Szolgák! Ki az tehát, aki lent van? A vezetők. A vezetők a nép szolgái. Ez az ún. testvériség-organizáció.

Ezt a fajta organizációt alakították meg 1863-ban, és Butler megtámadja cikkében - amit az előbb említettem, a vezetőséget. Nem olvasom el az egészet, mert hosszú, és sok érvet hoz fel, de hogy megmutassam, miről beszél, felolvasok nektek két mondatát a saját tervezetéről:

"Kifogásolni lehet itt, hogy az Újtestamentum lelkülete és géniusza ellene van ennek az ideának, mert a mi Megváltónk azt mondja, hogy ne hívassátok magatokat mestereknek, mert egy a ti Mesteretek: a Krisztus, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok." - Ez a Rewiev and Herald szerkesztői oldal, 42. kötet 23. sz.-ból van, 1873, nov. 18-án. Ez akkor jelent meg, miután a Generál Konferencia elfogadta azt. Butler beismeri itt, hogy amit ő most előtárt, az ellene van annak, amit Krisztus mondott. Butler a védnöke volt ennek a függőleges felállítású, alulról felfelé menő organizációnak: vezetők fönt, laikusok lent. Ez van a cikkében.

Most pedig, hogy megmutassam, hogyan támadja azt az organizációt, ahol a felelősséget hordozók és munkások párhuzamosan egymás mellett haladnak, amit eredetileg szerveztek, s ami 1844-től létezett, még felolvasok egy-két érvét: "Mivé válna egy kormány, ha adminisztrációjában mindenkinek egyenlő hatalma volna? " - Látjátok már a képet? Tovább "Mit tudna elérni, ha mindenki egyenrangú kapitány volna?" Kezded már megérteni az ütközési pontot, ami itt található?

Eredetileg nekünk egy Biblia szerinti, Újtestamentum szerinti organizációnk volt, de az nem tudta kihozni a népet a laodiceai állapotból. Aztán az emberi bölcsesség elhatározta, hogy az organizálás gyógyszer lenne a laodiceaizmusra. Azonban ez sem gyógyította meg a bajt - ahogy az előbb olvastam a B.T. II. kötetben, 1868-ban azt írja, hogy Krisztus kívül állt már, "Krisztus eltávozott ". 1868-ban kívül van Laodiceán, s kopogtat, hogy betérhessen. Butler itt jól felismeri a problémát, de nem az Isten útjai szerint oldja meg azt. A gyógyszer: a bűnbánat, és az, hogyha "megvenné az aranyat, a fehér ruhát és a szervgyógyító írt ". Ez az igazi gyógyítás.

Butler azonban ezt mondta: szervezzük át az egyházat egy függőleges felállításban (ahol a hatalom a létra tetején állók kezében van) - teljesen ellentétesen Krisztus tanításával. És ő ennek tudatában is volt, mert idézte is Krisztus kijelentését. Tudatában volt, mert az emberek is ellenezték. Azt is meg tudom mondani, ki ellenezte. Aztán tovább megy, és ezt mondja itt: "Az következik talán ebből, hogy nincs hatalommal bíró tekintély az egyházban? Hogy mindannyian egy szinten vannak pozíció tekintetében? Vajon Krisztus megtiltotta az egyháznak, hogy tisztséget és hatalmat adjanak olyanoknak, akik legjobb képességekkel rendelkeznek arra, hogy vezessenek és irányítsanak?" - Látod már az elsodródást 1873-ban?! És itt van előttem az a határozat, amit a Generál Konferencia hozott, mikor ezt az írást Butler eléjük tárta, és itt van, hogy mit szavaztak meg:

"Elhatároztuk, hogy teljes mértékben egyetértünk azzal az állásfoglalással, amit itt papírra vetettek, amit Butler lelkész olvasott fel a VEZETŐSÉGRŐL; és szilárd meggyőződésünket fejezzük ki, hogy ez a mulasztásunk - hogy felismerjük Isten irányító kezét az Ő eszközeinek kiválasztásában, hogy vezessék ezt a művet - súlyos kárt eredményezett az ügy előrehaladásának, és lelki veszteséget nekünk, magunknak; és mi itt kifejezzük szilárd célkitűzésünket, hogy hűségesen tartjuk ezeket az elveket, és meghívjuk összes testvéreinket, hogy egyesüljenek velünk ebben az akcióban."

1873-tól, barátaim, az Adventista Egyház áttért az eredeti 1863-as organizációról egy olyan organizációra, amiről Butler amikor előadta azt a Generál Konferencián, elismeri, hogy ellentétben áll a Krisztus által felállított bibliai elvekkel. - Te nem tudtál erről - ugye? Én sem, mindaddig, míg vissza nem kerültem az Andrews Egyetemre, ahol véletlenül rátaláltam ezekre. De aztán elvesztettem, s egy másik 15 évig sem találtara meg újra. Egyszer lent a Loma Linda Egyetemen újra rátaláltam.

Mi volt a következő dolog, amit csinált a Generál Konferencia közvetlenül ezután, miután elfogadták ezeket az új elveket? Elolvasom nektek: "A traktát- és missziótársulatok érdekében fontolóra vesszük, hogy összevonást végzünk." - Azonnal központosítást akartak.

Két ember volt, aki szerkesztőségi cikkben magyarázatot írt erről a lépésről. J. N. Andrews és Uriah Smith - R. & H. 42, k. 24. sz. 1873. nov. 25., 2. cikkoszlop, 4. bekezdés. Elolvasom nektek, hogy legyen némi fogalmatok róla:

"A mi konferenciánk, ami most befejeződött, egy nagyon értékes és áldott időszak volt. Kezdetétől fogva a végéig Isten különös áldása kísérte. A prédikációk nagyon ünnepélyes és szívvizsgáló jellegűek voltak. Az áhítatok alatt komolyan kerestük Istent. Isten szolgáinak a szíve most még szorosabban egyesült a keresztényi szeretet kötelékében, és valószínű, hogy soha azelőtt nem volt még egy ilyen alkalom, ahol ilyen tökéletes egyetértés létezett volna, úgy az érzelmek, mint a megítélés terén, mint e jelen alkalommal. Úgy látszik, hogy elközelgett az idő, mely Sionnak kedvez." - Ez volt J. N. Andrews. Végre elérte célját! Rózsás képet lát Isten egyháza jövőjét illetően az új organizáció alatt.

Nézzük csak, mit mond Uriah Smith? "Ezeknek az embereknek összes nyilvános tárgyalásai és határozatai szembetűnő mértékben harmonikusak és egyhangúak voltak, de hiányzott a lelkeknek az az igazi egybeolvadása és a szíveknek az az egysége, amit a fenti bibliaszöveg szemléltetett. Pedig ez - noha rejtve volt minden szem előtt - éppen olyan hatással akadályozza Isten Lelkének szabad működését, (ami feltétlenül szükséges a mű teljes sikerének eléréséhez), mint Ákán aranya, amit ő bár elrejtett sátrában, majd mélyen a földbe temetett, mégis elerőtlenítette Izráel seregeit."

Nos, melyiknek volt igaza? Látjátok, ilyenek vagyunk: a dolgokat különbözőképpen látjuk. És tökéletes szabadságod van arra, hogy másképpen lássál, de azokban a napokban nem csináltak ügyet abból, hogy egymásnak ellentmondó szerkesztőségi cikkeket írtak - mert a laikusokat intelligenseknek tekintették! (De ne térjünk ki most erre a témára, hogy a laikusok intelligensek-e, vagy nem, ezzel kapcsolatosan az Andrews Egyetem egy felmérést végzett. Nagyon érdekesnek találnátok.)

Hát ez a szegény James White, aki az építészmérnöke volt az eredeti, az 1863-as organizálásnak, elhagyta Battle Creek-et, és Kaliforniába ment, de továbbra is a Review szerkesztője maradt. Az Andrews Egyetemen mondta nekem az egyik testvér, hogy a bizottsági gyűlés jegyzőkönyvében az áll, hogy: "Ellen és James ma reggel vonatra szálltak Kalifornia felé." Az utolsó szó, ami tőlük elhangzott, ez volt "Azért megyünk Kaliforniába, mert senki sem hallgat ránk Battle Creek-ben."

A Generál Konferencia tehát, mint látjátok, átszervezte az egyházat. 1874, dec. 1-én egy szerkesztőségi cikkben ír James White arról, hogy megfúrták a szervezés eredeti tervét. Ennek a cikknek a címe pontosan az volt, mint Butler cikkének: "Vezetőség". És végigmegy szinte minden bibliaszövegen, amit Butler használt, és minden érven, amit Butler felhozott, és megmutatja, hogy mi a rossz abban. Most sem tudom nektek felolvasni az egész cikket, csak hadd emeljem ki a lényegesebb mondatokat belőle:

"Csak úgy átnéznek Krisztus és apostolainak tanítása felett" - vagy nem ezt csinálta Butler? Átnéztek Krisztusnak és apostolainak tanítása lelett -"a fegyelemre vonatkozóan valamint a helyes módjára annak, hogy egységet biztosítsanak a lelkészi szolgálatban és az egyházban, és nem engedik azokat (Krisztus tanításait), hogy a helyes vonatkozásban utaljanak az illető tárgyra. Egy széles ajtót nyitottak meg, amin át olyan emberek is beléphetnek a lelkészi szolgálatba, akik nem rendelték alá ítélőképességüket és akaratukat Krisztusnak, mint vezetőjüknek."

Attól a pillanattál kezdve, ahogy 1873-óan az átszervezés megtörtént, ahhoz, hogy belekerüljetek a lelkészi szolgálatba, alá kell rendeljétek magatokat a vezetőségnek, barátaim! És White Jakab ezt világosan kihozta -- nagyon szókimondó volt. Így mondta: Ez az újjászervezés, a bibliai elveknek ez a félretolása megnyitotta az ajtót, hogy olyan lelkészeket engedjen be a lelkészi szolgálatba, akik úgy kerülnek be, hogy alávetik magukat a vezetőségnek -- nem pedig Krisztusnak! Így folytatja tovább White Jakab: "Ugyanakkor a legszélesebb utat választják, és a legnagyobb szabadságot gyakorolják, az egyéni megítélés jogának terén."

A következő dolog, amit J. N. Andrews és G. I. Butler tenni akart, az volt, hogy egy hitvallást fogalmazzanak meg, és egy gyülekezeti kézikönyvet. - Mit mondott erre White Jakab? "A hittanok erejét hívják segítségül, hogy a helyzetből kimentsen - de hiába. Igazán szólt, aki azt mondta, hogy az amerikai nép az urak nemzete. Az adventista egyház, az igazi adventista egyház a Menny Királyának egyenrangú fiaiból és leányiból áll. Egyházi kényszer nem képes egységet teremteni, hanem inkább megoszlásokat okozott." - S én mondom nektek, hogy mindig megoszlást okoz! "És okot szolgáltatott számtalan vallási szekta és párt kialakulásához. És nem kevesen vannak, magukat keresztényeknek vallók, akik elvetik az egyházi organizációkat azok miatt, amiket emberek véghezvittek a hittanok és egyházi hatalom jogán."

Most pedig azt a pontot érinti, ami őt a legjobban bántotta, és azt mondja: "Az orvosság ezekre a megvetendő  gonoszságokra egy egyszerű organizáció legyen, és egy olyan egyházi rend, amit helyesen alkalmaznak, úgy, ahogy azt az Újtestamentum előírja." Kihagyok itt részeket, mert White Jakab hozzászól minden ponthoz, amit Butler csak felhozott az 1873-as átszervezéshez. Majd egy fontos kijelentést tesz, és ez itt még gyengén van kifejezve ahhoz képest, amit egy kicsit később írt: "Másfelől, az a lelkész, aki alárendeli lelkészi szolgálatát egy felettesnek - püspöknek, vagy elnöknek, vagy bárki más hatalommal bíró egyénnek -, hogy az küldje ki és lelkészi szolgálatát az irányítsa, az nem lehet a szó teljes jelentésében Krisztus követe."

Egy másik szerkesztőségi cikkből idézek, Review 1881. jan. 4., ennek a címe: "Organizáció és fegyelem". Emlékezzetek csak vissza: a ma meglevő összes történelmi könyv arról tanúskodik, hogy White Jakab volt az "építészmérnöke" a mi organizációnknak, sőt a kinevező bizottság ki is nevezte őt a Generál Konferencia elnökének, de ő ezt mondja: "Én nem fogadhatom el ezt, mert akkor úgy nézne ki, hogy azért harcoltam éveken át az organizálásért, hogy én lehessek az elnök." - Tehát elutasította. Ugyanitt azt találjuk még, hogy White Jakab megmondja, hogy milyen célból organizálták az egyházat: "Az organizációt olyan céllal terveztük, hogy egységet biztosítson a munkában, és védelmet a csalókkal szemben."

Ezzel kapcsolatosan elmondok nektek egy esetet: Michiganben az egyik gyűlésre bement egy néhány ember, akiket azelőtt senki sem látott. Ezek az idegenek nagyon barátságosak voltak és nagyon intelligensek, bátrak a szólásban; és ezek átvették a gyűlés vezetését. Mikor a gyűlésnek vége volt, azt kérdezték a mieink: Kik voltak ezek az emberek'' S aztán jöttek rá, hogy más felekezetekből való prédikátorok voltak. Erre céloz White testvér, mikor azt mondja, hogy a szervezetnek védelmet kell biztosítani a csalók ellen.

Mondhatom nektek, hogy azok aztán szörnyű laodiceaiak voltak! Borzalmasan laodiceaiak voltak, ha megengedték, hogy baptisták és reformátusok átvegyék az adventista gyűlés vezetését. S micsoda tudatlanoknak is kellett lenniük, ha nem tudták felfedezni, hogy ezek nem voltak adventisták! Ilyen mélyen voltak a laodiceai állapotban!

Ti is ilyen mélyen vagytok? - Akkor miért hívjuk meg az a nem-adventista embereket a szószékeinkre? Úgy látszik, hogy éppoly mélyen alszunk mi is, mint ők, sőt! ma tudjuk is, hogy kik azok, és mégis felengedjük őket a szószékeinkre!

Még egyszer tehát : Az organizációt azért szervezték meg, hogy "egységet biztosítson a munkában és védelmet a csalók ellen". Célja tehát nem az volt, hogy ostor legyen, pedig Butler már 1881-ban erre használta. - Ostornak? Mire? Arra, hogy engedelmességet kényszerítsen ki. Pedig inkább Isten népének a védelmére kellett volna használni. Krisztus nem hajtja juhait, hanem hívja őket. Aki hajtani akar, az nem Krisztus pásztora. Még azt sem hiszem, hogy béresnek is nevezhető volna. Az ilyenek valaki másnak dolgoznak.

Ekkorra J. N. Andrews már Európában volt. Róla el kell mondani, hogy az elsők között volt, akik azt akarták, hogy megalkossunk egy "Hiszekegy"-et és egy gyülekezeti kézikönyvet, hogy szabályozzák a munkát. Valaki elmondta nekem, hogy halálos ágyán bevallotta, hogy Európában a művet csaknem romhalmazzá tette azzal, hogy kényszer-hatalmat gyakorolt. A "Hiszekegy" nem képes egységet létrehozni, s ugyanezt hangsúlyozta James White már 1874-ben:

"Állandó egyházi kényszer nem tudja az egyházat egy testbe tömöríteni... Senki sem lehet Krisztus követe, aki a dolgok megítélésének egyéni jogát nem rendelte alá Krisztusnak..." - Kinek? A Generál Konferenciának? Nem! Krisztusnak! "... És senki sem képviselheti Krisztust igazán, aki véleményét embertársának alárendeli... Itt szeretnénk, ha világosan megértenétek, hogy nem arra szentelnek fel hivatalnokokat a keresztény egyházban, hogy parancsoljanak az egyháznak, vagy irányítsák azt, sem pedig arra, hogy uralkodjanak Isten öröksége felett."

A Butler-szisztéma, barátaira, az hierarchikus rendszer volt: függőleges felépítésű, ranglétra-szisztéma, amit 1873-ban vezettek be az egyházba. Tovább olvasom White testvér írását, onnan, ahol az eredeti organizációról szól. Azt mondja: "Akik felvázolták a h. n. adventisták által elfogadott szervezeti formát, azok azon fáradoztak, amennyire csak lehetséges volt, hogy beleépítsék az Újtestamentumban található egyszerű jelleget és formát. Minél inkább kifejezésre jut benne az evangélium lelkülete, annál jobb hatásfokú a rendszer." Butler soha nem mondott ki ilyesmit, csak már akkor, amikor megöregedett és nyugdíj előtt állt. Akkor végre már meglátta a világosságot. De ekkor már nem engedték őt vissza a hivatalba, hanem kiküldték Alleghania-ba, hogy ott új gyülekezeteket alapítson.

Az utolsó bekezdést olvasom most White testvér utolsó cikkéből, amit az organizációról írt abban az évben, mikor meghalt: "A Generál Konferencia tanácskozhat a különböző államokban levő területi bizottságokkal és prédikátorokkal, akik elszórtan dolgoznak, irányítania azonban sohasem szabad." Én ennek alaposan utána kutattam, és azt találtam, hogy a legnagyobb felhatalmazás, amit E,G. White az Unió-Konferencia elnökének vagy bizottságainak adott, az a következő volt: "Tanácskozz, és adj tanácsot - és nem többet!"

Az erre vonatkozó idézeteket én mind összeírtam a Nevada-Utah-Terület szavazó delegátusainak kérésére, és átadtam a területi elnöknek, de ők arra szavaztak, hogy eltüntessék a tanulmányt.

White Jakab így folytatja cikkét: "Jézus Krisztus a feje minden embernek. Az a prédikátor, aki a területi bizottságra támaszkodik, hogy tőlük vegyen irányítást, kiveszi magát Krisztus kezéből." - Hol vannak a mi prédikátoraink?! És hol voltam ÉN 27 hosszú évig, míg a Területi Bizottság teljes fokú irányítása alatt nekik dolgoztam? Szerencsére, látni kezdtem a világosságot, s hamarosan nem voltam már irányításuk alatt. Nemsoká nem is dolgoztam már nekik. Mert ez az, amit White testvér mond: "Az a prédikátor, aki a területi bizottságra támaszkodik, hogy tőlük vegyen irányítást, kiveszi magát Krisztus kezéből. Az a bizottság pedig, amelyik saját kezébe veszi Krisztus követeinek irányítását, félelmetes felelősséget vállal." "Mert egy a ti Mesteretek, a Krisztus, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok." (Mát. 23, 8.) White testvérnek szinte a halálán írt utolsó szava pedig ez: "Vajha Isten megőrizné nekünk egyházunk szervezetét és egyházi rendünk formáját annak eredeti eredményességében." - Az 1863-as organizációra utalt, nem az 1873-asra. Szegény White testvér, csak egy évvel volt idősebb, mint most én, mikor meghalt. Ha megérte volna azt, ami abban az időben az egyházra következett, biztosan megszakította volna a szívét!

De mit tud tenni Isten egy ilyen helyzetben, sőt ami csak rosszabbra fordult. Isten akkor két embert küldött, hogy segítsen a bajon. Egyesek közületek talán már ki is találták: Jones-t és Waggoner-t a hit általi megigazulással. Lehet, hogy veled csak ezt tanították, pedig ők ennél sokkal többet mondtak.  Honnan veszem ezt - azt kérdezed? A Generál Konferencia egyik kiadásából idézek, amit 1963-ban adott ki az "Irodalomvédő Bizottság", akiket mi az egyház értelmiségeinek tartunk. (Egyszer legalább a Generál Konferencia emberei is bölcsek voltak.) De ezt azzal a céllal nyomtatták ki, hogy választ adjanak M. L. Andreason "Levelek a gyülekezetekhez" című írására, valamint Wieland és Short testvérek "1888 újra átvizsgálva" című könyvére, és egy másik embernek is, aki elolvasta ezeket az írásokat, és nagy ügyet csinált belőlük. Szóval rendkívül érdekes ez az irat. Csak egy rövid kis részt olvasok fel a 47. oldal egyik bekezdéséből, ami pontosan arra a kérdésre a felelet, amit az előbb feltettem, hogy honnan veszem én azt, hogy az 1888-as üzenet több volt, mint a hit általi megigazulás üzenete?

"Azok, akik megpróbálják újra feléleszteni a Jones és a felekezet közti vitákat, azok egy dilemma szarvaiba akadnak bele. Ha ugyanis elfogadják az ő teológiáját (hit általi megigazulást), akkor aligha tehetik, hogy ne értsenek egyet vele az organizációt érintő kérdésekben is, amit egészen éles szavakkal ellenzett." - Tehát kettős üzenetük volt. Értitek a képet? A Generál Konferencia emberei ezt Wieland-nak és Short-nak írták, mert ők pontosan ezt próbálták tenni: elfogadták Jones tv, teológiáját, ugyanakkor el akarták vetni nézetét az organizációra vonatkozóan. - Ez 1963-ban történt! Beszéltem Wielanddal erről, és megmutattam neki ezt az idézetet. Bizony nem kis problémába keveredett. S még mindig benne van a dilemmában!

Az 1888-as üzenetet Isten azért küldte, hogy meggyógyítsa általa a laodiceai állapotot, amit az egyház 1863-ban a szervezet megalapításával nem tudott meggyógyítani. 1868-ban azt írja White testvérnő, hogy Krisztus még mindig az ajtón kívül állt: az organizáció ajtaján kívül. S amit Butler nem tudott kigyógyítani a ranglétra felépítésű organizációjával (1873-ban), Isten megpróbálta az 1888-as üzenettel meggyógyítani. Felhívta népét, hogy tartson bűnbánatot, "vegyen szemgyógyító írt, fehér ruhát és aranyat", hogy kigyógyuljon laodiceai állapotából.

Hadd mondjak itt valamit Butler javára: Nem volt ő becsapva senkitől sem. Ha én lettem volna a Generál Konferencia elnöke abban az időben, meglehet, hogy én is azt tettem volna, amit ő. Egy sereg laodiceaival volt dolga, akik elhanyagolták kötelességüket, s azt mondta: Valahogy meg kell csináljuk, hogy ez az egyház élőnek látsszon, és köztiszteletet szerezzen. Erre aztán felépítette ezt a ranglétra-szerű organizációt, és el kezdte csattogtatni az ostort. Erről beszélt White Jakab testvér, mikor azt mondta, hogy: "az organizációt nem ostornak szánták, hogy azzal engedelmességet kényszerítsenek ki".

Tehát Butler azt mondta, hogy: csinálok valamit, hogy az egyház élőnek nézzen ki, és úgy látsszon, hogy folyik a munka, s a nép "vigyázz "-ba vágta magát. Erről az organizációról mondta White testvérnő, hogy a nyomdagépek duruzsolása és a lázas üzemi tevékenység - attól fél -, hogy Laodiceaát még mélyebb és megelégedettebb alvásba ringatja. Butler valóban mozgásba hozta a dolgokat. Olyan felekezetet épített ki, ami a többi egyházak csodálatává lett. A probléma azonban még mindig ott volt: az egyház még mindig laodicea volt. És a mai napig is - kedves barátaim- és mindaddig, amíg laodiceaiak vagyunk, mindaddig, amíg azzal megelégszik, hogy valami tevékenységhez hasonló mozgás látszódjon az egyházban, addig a szervezet a Butler felépítési elvét kell hogy kövesse. Nem követjük a Biblia elvét. Laodiceának nem az való! A bibliai elvek olyan embereknek valók, akik kijöttek a laodiceai állapotból!!!

Ez volt az oka annak, hogy az 1888-as üzenet az organizációval is kapcsolatos volt. Ha elfogadták volna A. T. Jones és Waggoner prédikációsát 1888-ban, akkor az egyház kilábalt volna a laodiceai állapotból. Mert amikor Jézus valakinek a szívébe betér, akkor azt nem kell ostorral hajtani. A parancsot a saját térdein kapja az ilyen, éspedig imában és a Szentírás tanulmányozásán keresztül. Az a prédikátor, aki kilábal a laodiceai állapotból, nem szalad a területi irodába, hogy megkérdezze, mit kell tennie. Nincs szüksége irányítókra, mert megbízatását már megkapta a térdein, imában, még akkor reggel. - Nos, nem lehet új bort önteni régi tömlőkbe! - a laodiceai állapotban levő nép széjjelhasad az 1888-as üzenettől. Teljesen új nyelvezet ez a laodiceaiaknak.

Butler és A. T. Jones tanításai egymással szöges ellentétben álltak. Kire mutathatunk hát, ki volt az oka az 1888-as üzenet elvetésének? - Butler-re. Ő volt a Generál Konferencia akkori elnöke, és keserűen ellenezte az üzenetet. Harcolt ellene. De ugyanúgy harcoltak ellene a többiek is, akik akkor hatalmon voltak egy-kettőt kivéve. Az egyetlen, akiről név szerint tudom, hogy elfogadta azt - White testvérnő mondja, és biztosan meglepődsz, ha meghallod - Dr. Kellog volt. White testvérnő azt mondja, hogy Dr. Kellog elfogadta 1888-ban a Minneapolisi Konferencián. Ő támogatta Jones és Waggoner testvéreket, és baráti lelkületet mutatott irántuk. A többiek megtámadták őket, és üzenetüket darabokra tépték. (Sajnos, később azonban a Kellog barátsága kelepcévé vált ennek a két testvérnek!)

Nézzük meg, milyen okot ad meg a Prófétaság Lelke az 1888-as üzenet elvetésére. B.T. Prédikátoroknak, 363. o: "Krisztus hit által elnyerhető igazságának üzenetét egyesek figyelmen kívül hagyták, mivelhogy ellentétben áll az ő lelkületükkel és egész élettapasztalatukkal. Szabályok, rendeletek - ezek irányították cselekedeteiket." - Az ihletett Írás mondja ezt. Miért vetették el az atyafiak az üzenetet? Mert látták, hogyha az kivezeti a népet a laodiceai állapotból, akkor ez a hatalmi struktúra, amit 1873-ban építettek, darabokra hullik. S lelkük szabályokat, rendeleteket kívánt.

Talán Te hallottál-e manapság - így nevezem - 1888-as prédikátort erről beszélni? Nem, barátaim. Nem is nyúlnak a témához. Én könyörögtem nekik, mondtam nekik... de hozzá sem nyúlnak ehhez a témához. Mert hiszen azt mondani, amit én ma mondok, azt jelenti, hogy: VÉGET VETNI ennek a struktúrának! De hogy tehetne valaki ilyet, akit a felekezet fizet?

Lényegében azt akarom ezzel mondani, hogy ilyen problémával állunk szemben mi az egyházban, és meg lehet oldani, de csak egy úton: kijönni a laodiceai állapotból! Más útja ennek nincs. Azt javaslom, hogy olvassátok el a "Mindnyájan testvérek vagytok" és a "Ne legyenek idegen isteneitek énelőttem" című fejezeteket a Bizonyságtételek a prédikátoroknak című könyvből. Ezek pontosan azt a problémát érintik, amiről én beszélek ma, és ott van benne a megoldás is.

Miért adatott hát az 1888-as üzenet? Ne fogadd el az én szavamat minden fenntartás nélkül, hadd válaszoljon a Bizonyságtételek a prédikátoroknak. A 91. o. alján ezt olvassuk:

"Az Úr az Ő nagy irgalmasságából a legdrágább üzenetet küldte Waggoner és Jones prédikátor testvérek által. Ennek az üzenetnek a célja az volt, hogy még szembetűnőbben a világ elé tárja a felemelt Megváltót, az áldozatot, aki az egész világ bűneiért lett áldozat. Igazzá nyilvánításunkat emelte ki, ami üdvbizonyosságunkba vetett hit által lesz a miénk. Meghívta az embereket, hogy fogadják el Krisztus igaz életét, ami abban nyilvánul meg, hogy Isten minden parancsolatának engedelmeskednek. Sokan elvesztették szemük elől Jézust. Ezeknek arra volt szükségük, hogy szemeiket újra isteni személyére irányítsák, az Ő érdemeire, és az emberi család iránti változhatatlan szeretetére."

Miért volt szükség az üzenetre'? Mert "sokan elvesztették szemük elől Jézust ", ezért küldte Isten az üzenetet. Az organizáció megpróbált közbelépni és előre vinni a művet, amit Krisztus nem tudott, mert Ő az "ajtón kívül volt", az egyházon kívül volt. A vezetőség itt újra elvetette Őt.

 

White testvérnő aztán járta az országot, és támogatta Jones és Waggoner testvéreket a különböző helyeken tartott sátoros összejöveteleken. A vezető atyafiaknak ez nem nagyon tetszett. Így hát tervet hoztak maguk között, s art mondták: "Tegyük el innen..." - nem is mondom ki, milyen névvel nevezték őt-, és megszavazták, hogy elküldik White testvérnőt Ausztráliába. Én éveken keresztül állítottam, hogy nem Isten küldte őt oda, de a testvérek azt mondták, hogy: Nem tudom, mit beszélek, mert igenis, Isten küldte őt oda... Végül az 1980-as reggeli dicséretre írt könyvben - amit White testvérnő írásaiból állítottak össze - "Ezt a napot Istennel tölteni" címmel a febr. 22.-i dátum alatt kinyomtattak egy levelet, amit White testvérnő küldött Ausztráliából, amiben ezt mondja: "Egyetlen fénysugarat sem kaptam arról, hogy Ausztráliába menjek. Az atyafiak küldtek engem ide, s azon tűnődöm, hogy vajon helytelenül cselekedtem-e." (61. oldal) Elküldték őt az atyafiak Ausztráliába, hogy "leszállítsák a hátukról" az 1888-as üzenet miatt.

S amíg ő távol volt, megpróbálták Jones-t és Waggonert ide-oda tolni. Jól lefoglalták más ügyekkel! Jones-t a (Generál Konferencia Vallásszabadsági Osztályának titkárává tették. Megpróbálták Waggonert is egy másik helyre bezárni - legalább is így gondolkoztak. S mi történt közben az egyházzal? Szeretnéd megtudni? 1896-ban írtak White testvérnőnek, hogy szeretnék, ha visszajönne Ausztráliából a következő évben tartandó Generál Konferenciára. A helyzet annyira megromlott - megmondom mennyire: hogy az egyház három pártra szakadt.

- a Generál Konferencia párt (az organizációt támogató párt).

- oktatási reform párt (vagy jobban illik rájuk a Prófétaság Lelke mellett álló párt elnevezés).

- a Kellog párt.

Az organizáció csaknem széthullott, és ezek a Generál Konferencia vezetői még Butler ranglétra felépítésű szervezetének ostorcsattogtató szabályival sem tudták uralni a helyzetet. Most aztán könyörögtek a prófétának - mint Saul, emlékeztek, mikor Sámuel már nem volt ott. Tehát a Generál Konferencia krízisben volt. Ők küldték el a prófétát, most meg azt akarnák, hogy visszajöjjön, és segítsen rajtuk.

Olvassuk csak, mit ír a próféta - B.T. préd. 390. oldalon: Ó, bárcsak hallhatnám azt az örömteljes hírt, hogy azok akarata és elméje, akik Battle Creek-ben mint vezetők állottak, felszabadultak Sátán tanításai és rabszolgasága alól." - Mit mond? Kinek a tanítása'' SÁTÁN! Azt mondja ki a vetetőkre, hogy Sátán tanításának rabszolgaságában vannak.

Aztán azt mondta: "Akkor hajlandó lennék átszelni a széles óceánt, hogy arcotokat még egyszer meglássam." - Nem tudjátok felfogni ennek a súlyát, míg meg nem tudjátok, hogy White testvérnő rettenetes tengeri betegségben szenvedett a hajón. Szinte attól a pillanattól kezdve, ahogy hajóra szállt, beteg volt egészen addig, míg el nem hagyta a hajót. S mégis kész lett volna elviselni ezt is, pedig nem volt rövid utazás. Majdnem egy hónapig tartott. Majd így folytatja: "De nem kívánlak meglátni benneteket legyengült felfogóképességetekkel és felhővel beborult elmétekkel, mert ti a világosság helyett a sötétséget választottátok!" S ezt a H. N. Adventisták Generál Konferenciájához címezte, 1890-ban!

Szeretnéd A. G. Daniells beszámolóját erről az állapotról? Ezt a rövid írást a Generál Konferencia 1906-ban kinyomtatta, közzétette Washington D.C.-ben. Itt van a Generál Konferencia elnökének, Daniells-nek a magyarázata az akkori helyzetről, mikor azt akarták, hogy White testvérnő visszajöjjön: "A Generál Konferencia nagygyűlésén bizonyítékokként tényeket olvastak fel, amelyek azt mutatták ki, hogy AZ EGÉSZ MŰNEK AZ ÜGYVEZETÉSÉBEN ROSSZ ELVEKET KÖVETNEK. Mielőtt Isten az ő áldását küldhetné, ezeket a helytelenségeket ki kell javítani" - talán ma másképpen van?

Ezek a helytelen elvek azoktól eredtek, azok propagálták őket, akik 1897 előtt a Generál Konferenciában magas tisztségeket töltöttek be. Ezek közül sokan merészen kijelentették - mit gondolsz, mit? Azt, hogy nem hisznek a bizonyságtételekben. Ma is volna egyházunkban ilyen, aki ezt mondja?  Nincs. Hogy-hogy nincs? Úgy, hogy ma már nem annyira becsületesek, hogy beismernék. Mert ma, noha állítja a vezetőség, hogy hisz a bizonyságtételekben, de teljesen figyelem nélkül hagyja.

Aztán - folytatja Daniells - "hivatalos pozíciójukat arra használták, hogy a hitetlenség maláriáját szétszórják soraik között, közelben és távolban. Annak, hogy vonakodtak elfogadni Isten Lelkének tanácsait, és annak, hogy mégis megtisztelték őket azzal, hogy megtarthatták pozíciójukat, sőt megengedték nekik, hogy a Generál Konferencia összes ügyeit világi tervek és irányelvek szerint intézzék ennek több köze volt a reformra való felhíváshoz 1897-ben, mint annak, hogy az elnök és a bizottság többi tagja visszaélt-e hatalmával, vagy sem." - Akaratlanul is mosolygok, mikor ezt az utolsó részt olvasom, hisz itt Daniells önmagát próbálja védeni.

Nos, egyre rosszabb és rosszabb lett a helyzet. Így 1901-ben White testvérnő átszelte a Csendes-óceánt, és találkozott a testvérekkel. Olyan rossz volt a helyzet, hogy ki is vágtak egy néhány gonoszt maguk közül, és egy csoport új embert vettek fel a Generál Konferenciába. Ez pedig már több, mint amit mi ma megteszünk!

1901-ben újra átszervezték az egyházat. Ez volt a 3. átszervezése az adventista egyháznak. Az újra-átszervezés vezetője A. T. Jones testvér volt - nem White Jakab. White Jakab meghalt. Egy évvel az 1901-es Generál Konferencia ülése után a Review & Heraldban megjelent egy rövid riport - végre valami rövid írás Jonestől, mert szokása szerint 800 oldalakat írt mindig - aminek a címe: ÚJJÁSZERVEZÉS volt. Ezt írja: "Megkezdődött az újjászervezés. Benne vagyunk, folyamatban van.” - De ugyan mi is ez a valóságban? Tanulmányozzuk csak? – „Az újjászervezés egy évvel ezelőtt kezdődött a Generál Konferenciában.

A Generál Konferencia áthárította az Uniókra mindazokat a feladatokat, amiknek elvégzésére az Uniók képesek, s amiket azelőtt a Generál Konferencia végzett. Azonban itt nem állt meg az újjászervezés. Ez csak az első lépés volt, mert az Uniók most át kellett hogy tolják az összes munkát a Területekre, amiket a Területek el tudnak végezni. És itt sem áll meg az újjászervezés. A Területek pedig át kell toljanak mindent a gyülekezetekre, amit a gyülekezetek el tudnak végezni. S még itt sem áll meg. A Gyülekezetek pedig át kell adjanak minden munkát az egyéni Tagoknak, mindent, amit ők elvégezni képesek. Itt pedig minden egyén át kell toljon minden munkát Istenre, amit egyedül csak Isten végezhet el.”

 

Itt tehát egy fejjel lefelé állított képet látunk a Butler-szisztéma alatt:

 

Isten

Butler

Generál Konferencia

Uniók

Területek

Gyülekezetek

Laikusok

 

A.T. Jones elképzelése szerint - ami a szervezet bibliai elve -- így volt:

Isten

Laikusok

Gyülekezetek

Területek

Uniók

Generál Konferencia

             

Ezért volt az, hogy mikor Pál apostol az evangéliumot a Római Birodalomban tanította - ami az ördög programja szerint volt felépítve - így kiáltottak egyesek: Ezek azok, akik a világot fejjel lefelé fordították! Nagyon tetszett nekem valakinek a megjegyzése Arkansas-ban: "Igazán, Pál a világot nem fejjel lefelé fordította, hanem tetejével fölfelé." Ezt kísérelték meg tehát az 1901-es átszervezéssel, és White testvérnő is jónak ítélte azt.

Itt van nálam egy hivatalos írás, ami elmondja pontosan, hogy mi is történt 1901-ben, a címe: ÚJJÁSZERVEZÉS. A Generál Konferencia nyomtatta ki 1906-ban. Ez egy nagyon érdekes írás, tárgyalja a Generál Konferencia elnökének nézeteit, s szinte mindent, amit akkor megvitattak. Jones-nak egy szava volt csupán, amiben összefoglalta az organizációról alkotott filozófiáját. Ezt olvassuk a következű bekezdésben:

"Ez röviden felvázolja azt a pályát, amit az átszervezés követ, s rámutat arra a pontra, ahol az a csúcsfokát eléri. S úgy néz ki, hogy az átszervezés elve az ÖNKORMÁNYZAT elve - azonban Krisztus irányítása alatt." - Isten és a tagok együttdolgoznak, s az organizáció csupán segítségére van a tagoknak. hogy munkájukat végezzék. Eredetileg ebből a célból hozták létre az organizációt.” - Nos, vajon igaza van-e Jones-nak, mikor ezt állítja? White testvérnő ugyanis azt mondja róla, hogy jellemző rá, hogy eltúloz dolgokat. 1902-ben ez történt - ugyanabból az írásból olvasom, amit 1906-ban adott ki a Generál Konferencia. Jones vádat emelt, hogy a Generál Konferencia nem követte az 1901-es tervet, s itt van Daniells, akkori elnök válasza, amiben tagadja Jones-nak a vádját. Hat pontból álló választ adott, majd az összefoglalásban ezt írja -- jól figyeljetek!

"...Úgyhogy a jelen időben a Generál Konferencia nem tulajdonosa egyetlen intézménynek sem, sőt nem is igazgatja azokat sehol a világon." - Hallottad, mit mondott? 1901-ben elvettek a Generál Konferencia igazgatása alól minden létesítményt, kivéve a saját irodájukat. Következő bekezdés:

"Nem hiszem, hogy az 1901-es Generál Konferencia ülésén egyetlen delegátusnak is fogalma lehetett arról, hogy milyen csodálatos változások következnek be, ha a kapott tanáccsal összhangban megtesszük azokat az egyszerű tépéseket." - Milyen lépéseket? Egyszerű lépéseket, olyanokat, mint amiket White Jakab akart a kezdetben! - "Ezek a változtatások új életet és erőt adtak organizált művünknek minden országban. Bebizonyítottuk, hogy az ügyvezetés felelősségének és az intézmények tulajdonjogának és igazgatásának átruházása a Generál Konferenciáról az Uniókra és a Területi Konferenciákra nem jelent szervezetlenséget. Bebizonyítottuk, hogy mindezek a változtatások nem vágnak el bennünket egymástól, és nem tesznek különálló atomokká minket. Ellenkezőleg: egyesítenek és összekötnek bennünket."

Igaza volt, ugye, White testvérnőnek kezdettől fogva? És sok-sok vezető testvérünknek, akik ma szerte a világon felelősséget viselnek, ez a bizonyságtétele. Ezek szerint a tények szerint, amiket a hivatalos dokumentumokkal be lehet bizonyítani, a Generál Konferencia abban az időben elszántan dolgozott azon, hogy a központi irányítástól eltérjen, hogy decentralizálja az ingatlanokat, vagyis ne tartsa őket központi irányítás alatt, hanem az irányítást és a tulajdonjogot átruházza a helybelieknek, és a teljes ügyvezetést is. DECENTRALIZÁCIÓ - ez volt az akkori idő REFORM-ja. Ez volt tehát 1901-ben.

Hadd mondjak itt most néktek valamit: MA MÉG AZ A GYÜLEKEZET SEM A TIÉTEK, AHOL ÖSSZEJÖTTÖK!

Ezt már 30 évvel ezelőtt bebizonyították, mikor Burbankban (CA) a gyülekezetünk protestált az ökumenikus összeköttetések miatt. A testvéreket kirúgták, a gyülekezetet feloszlatták és lezárták. A házkezelő azonban nyitva hagyta a WC ablakát, és a következő szombaton bement rajta, és kinyitotta a bejárati ajtót. Akkor kivezényelték a rendőrséget, hogy ők kényszerítsenek, hogy hagyjuk el a helységet. A rendőrök, mikor világos lett előttük az igazság, csak fejüket csóválták, és eltávoztak. Mindenkit, aki protestált, megfenyegettek, idős prédikátorokat nyugdíjba raktak, vagy kizártak. Engemet is. Ez tehát teljesen ellentétben áll az 1901-es újjászervezés elveivel!

Amikor én a lelkészi hivatásomat elkezdtem, akkor az imaházak a Területi Konferenciáknál csak letétbe voltak helyezve, meghatalmazással, de még mindig a helyi csoportok birtokolták az épületet.

Az 1903-as Generál Konferencia ülésen Jones élesen felszólalt, hogy szinte belekékült. Vita kezdődött. Nekem megvan az egész írásban. A Generál Konferencia egy új szervezeti felépítést javasolt, és egy kisebbség ellenezte azt, és egy beadványt terjesztettek elő. A kisebbség, az ellenzék egy bizottságot alapított, és aláírták a beadványt. Közöttük voltak: Jones. Waggoner, E. G. White és fia, Willie White, Haskell, Magan, Spalding és mások. A másik oldalon levő férfiak között volt: Laughborough, Daniells, és mások. Ezek ellene szavaztak a beadványnak, a kisebbség által emelt panasznak.

Tehát eltérőek a vélemények, A Generál Konferencia azt mondja ki, hogy nem tértek el az 1901-es szervezeti szabályoktól. A. T. Jones pedig azt mondja, hogy igenis, eltértek, visszaléptek. Nézzük meg hát, hogy Isten mit mond erről. Az 1903-as Generál Konferencia ülés után 11 nappal White testvérnő ezt látja látomásban: "Állásfoglalásunk a világban nem az, aminek lenni kellene." (B.T. 8. kötet, 247.o.- 1903, ápr. 21.) Majd a 249. o.-ról: "Az, Aki a felszín alá lát, hogy elérje minden ember szívét, azt mondja azokról, akik nagy világosság birtokában VOLTAK, hogy nem érzik magukat lesújtva és megdöbbenve erkölcsi és lelki meggyőződésük felett. Bizony, saját útjukat választották!" - Mit csináltak hát megint az 1903-as Generál Konferencia ülésén? Saját útjukat választották - "és lelkük saját UTÁLATOSSÁGUKBAN gyönyörködik. Én is megcsalattatásukat választom, és félelmüket rájuk hozom, mert mikor hívtam, senki sem felelt, mikor szóltam, nem hallották, hanem gonoszt cselekedtek szemeim előtt, és azt választották, amiben nem gyönyörködtem. Azért adja Isten rájuk a tévelygés lelkét." - az adventista egyház vezetőségére 1903 után, - "... hogy higgyenek a hazugságnak, mert nem fogadták be az igazság szeretetét üdvösségükre, hanem gyönyörködtek az igazságtalanságban (hamisságban)."

Ezután egyenesen rámutat a problémára, Itt White testvérnő saját szavainak vége lett, és az angyal beszél tovább:

"A mennyei tanító ezt kérdezte: Milyen nagyobb öncsalás téveszthetné meg az értelmet, mint annak feltételezése, hogy a helyes alapon építtek, s hogy Isten elfogadja munkátokat mikor a valóságban sok-sok ügyet világi elvek szerint intéztek, és vétkeztek Jehova ellen. Ó, hatalmas önámítás ez! Lebilincselő csalás, ami hatalmába ragadja emberek értelmét, mikor azok, akik egyszer már megismerték az igazságot (TRUTH), összekeverik a FORMASÁGOT az istenfélelemmel, az igazság Lelkével és annak erejével, s mikor azt feltételezik, hogy "gazdagok, s meggazdagodtak és semmire sincs szükségük, a valóságban mindennek szükségében vannak."

És itt jön a különbség Isten bánásmódjában a H. N. Adventista organizáció és az Ő egyháza között, barátaim. Tartsátok meg ezt a megkülönböztetést a gondolatotokban: az egyház és az organizáció két különböző fogalom. "Isten nem változott meg hűséges szolgái iránt, akik ruháikat szennyfolttól mentesen őrzik." Sokat hallok mostanában az ú. n. közös felelősség-rőt (az ökumeniának egyik frázisa ez). A "közös felelősség"-nek ezzel a látomással vége volt. Isten megváltoztatta, hogy a testületen, a vezetőségen, az organizáción keresztül működjön, vagyis az egyházon, mint az egészen keresztül - mivel a rosszat választották. De "nem változott meg hűséges szolgái iránt, akik ruháikat szennyfolttól mentesen őrzik." Aztán leírást ad a hitehagyókról, mint olyanokról, akik ezt mondják: "Béke és biztonság! és hirtelen veszedelem jön rájuk. Ha nem tartanak teljes bűnbánatot, ha nem alázzák meg az emberek szívüket a bűn megvallása által, és ha nem fogadják el az igazságot, úgy ahogy az Jézusban van, soha nem lépnek be a mennybe. Ha sorainkban megtisztulás következik be, akkor többé nem fogunk nyugalomban pihenni, s közben azzal kérkedni, hogy "gazdagok vagyunk és meggazdagodtunk, és semmire sincs szükségünk".

Ki az, aki igazán elmondhatja, hogy: 'a mi aranyunk megpróbáltatott a tűzben, és ruháink nem szennyfoltosak a világtól'. Láttam a mi Tanítónkat, amint rámutatott az igazságnak nevezett ruhákra. Letépve azokat, mezítelenné tette az alatta eltakart fertelmességet. Aztán azt mondta nekem: Nem láttad, hogy micsoda színleléssel fedezték be fertőzöttségüket és jellemük rothadtságát? ,Hogy vált paráznává a hűséges város!' Az én Atyám házát kalmárkodás (üzlet, kereskedés) házává tették, olyan hellyé, ahonnan Isten jelenléte és dicsősége eltávozott' Emiatt van a gyengeség, és hiányzik az erő." - "Mivelhogy a rosszat választották. . ."

Az ezt követő évben, és attól kezdve egészen haláláig a felekezettől független, önálló intézmények létesítését propagálta White testvérnő. Ezeket soha nem volt szabad a Generál Konferenciának vagy az Unió-Konferenciáknak uralni és irányítani. Arra biztatott, hogy igazi oktatási programot alapítsanak, ami nincs a felekezet kormányzata alatt, és elküldött férfiakat, hogy megalapítsák a Madison főiskolát Tennesse Államban, USA-ban. "Isten nem változott meg hűséges szolgái iránt". Ezek a hűségesek elmentek, és a következő években megalapították a Madison főiskolát és más önellátó intézményeket. Isten nem változott meg irántuk. Én ismertem ezek közül egy néhányat, barátaim. Igazán szent életű emberek voltak. Bárcsak én a fele olyan jó lennék, mint azok voltak!

Látjátok már, mi történt 1903-ban? Azt prófétálta White testvérnő, hogy az Úr "le fogja tépni az igazságnak (rightousness) nevezett ruhát. "Letépve azokat, mezítelenné tette az alatta eltakart fertelmességet." - Mi azokban a napokban élünk, amikor Isten épp ezt a munkát végzi. Még látni fogjátok a Davenport korrupciót és sok vezetőnknek a romlottságát, akik közül többen még börtönbe kerülhetnek. A Generál Konferencia és a Területek tizedpénzből és ingatlanokból származó jövedelmekből kb. 20 millió dollárt egy fogorvos üzleti vállalkozásába fektettek. Az üzlet megbukott, a pénz odaveszett. A Generál Konferencia saját jelentése szerint 110 millió dollár van tőzsdéken, világi vállalatokba és üzletekbe befektetve - "Az én Atyámnak házát kalmárkodás (üzlet, kereskedés) házává tették, olyan hellyé, ahonnan az Isten jelenléte és dicsősége eltávozott."

Megmondom nektek, milyen rossz lett a helyzet 1903 után. Az 1933-as Generál Konferencián a következő határozatot szavazták meg: "A nyomás miatt (a gyülekezetekben) hogy bizonyos célokat elérjenek, hogy pénzt gyűjtsenek rájuk, a szülők nem akarják engedni gyermekeiknek, hogy megkeresztelkedjenek, mivel ez elhordozhatatlan pénzbeli terhet vetne a családra. Ezért határozatot hozunk, hogy az ilyen követeléseket meg kell szüntetni." - Hadd kérdezzem meg: ha nem így folyt volna ez a valóságban, akkor miért hozott volna az ülésező Generál Konferencia (akkor kétévenként ülésezett) határozatot, ami elrendeli ennek a megszüntetését?'

"Az én Atyámnak házát kalmárkodás házává tettek, olyan hellyé, ahonnan az Isten jelenléte és dicsősége eltávozott." - Barátaim, én egész életemet egy olyan egyházban éltem le, ahonnan az Isten jelenléte eltávozott - az Egyházból, mint olyanból. Krisztus kívülről kérdez egyenként mindenkit, hogy beengedik-e a szívükbe. Tudjátok, ki tartja Őt kívül? Nem a vezetőség, hanem mi! Hiszen a vezetők azok az emberek, akiket ti választottatok meg, ti tartorok el, és akiknek meghajoltok.

Nekem problémám is volt ezzel, hisz azok mind olyan emberek, akiket - azt mondják - ti választottatok meg. Azaz, mivelhogy ti hanyagok vagytok felelősségeteket illetően, megengeditek, hogy az organizáció válasszon helyettetek.

1905-ben ennél is szomorúbb volt a kép, Ezt írja White testvérnő; "A lelkek ellensége igyekezett behozni azt a feltételezést, hogy egy nagy reformációnak kell bekövetkezni a H. N. Adventisták között, s hogy ez a reformáció abból állna, hogy feladják azokat a hittanításokat (doktrínákat), amelyek hitük oszlopa gyanánt állnak, és belekezdenek egy átszervezés FOLYAMATÁBA."

Ezt először a Review & Herald egyházi folyóiratban nyomtatták ki 1903-ban. Ez az idézet benne van egy másik cikkben is: Különleges BT.  B-sorozat 7. sz. fejezet 36. oldalán, St. Helena, California, 1903, október. Címe: Határozott lépést kell most tenni. A Különleges B.T. B-sor. 2. sz. 54, oldalán 1904-es dátummal van. A pontos dátumot nem tudom megadni, mert az én régi Különleges B.T. B-sorozatomat, amiben ez az idézet utalással együtt benne volt, odaadtam valakinek Jamaikában. Az 1903-as Generál Konferencia ideje körül írta White testvérnő, s azt mondja: "A lelkek ellensége, az ÖRDÖG megpróbálja átorganizálni az egyházat.” Az ördög bejutott ezen a Generál Konferenciai ülésen, és elindította az átorganizálás FOLYAMATÁT. Folyamatról van szó tehát, és nem egy nagy hirtelen átorganizálásról.

A Butler által véghezvitt átszervezés csak egy lépésből állt. Egyetlen egy szavazással történt 1873-ban. Az 1901-es átszervezés szintén egy szavazással történő lépés, vagyis határozat volt. Az azután következő átszervezés - amit Isten látomásban megmutatott White testvérnőnek - már egy folyamat volt, tehát nem egy-egy lépésből, egy-szavazással történő aktus, hanem egy kis szóváltoztatás itt, egy kicsi ott, majd egy másik, és megint egy másik. Először lassan jött az eltántorodás, de abban a pillanatban, ahogy elindultak (a vezetők) ezen a rossz úton, Isten kimondta róluk, hogy a "saját útjaikat választották", és elhangzott a kijelentés: "az Isten jelenléte eltávozott" onnan.

Az átszervezésnek ez a folyamata tovább folytatódott. Én nagyon alaposan utána kutattam ennek a folyamatnak az otthonomban rendelkezésre álló dokumentum-irattáramban. Amikor ezt írta White testvérnő, tehát amikor az átorganizálás az Adventista Egyházban megkezdődött, a Generál Konferenciának akkor nem volt kidolgozott Munkaügyi szabálya (Working Policy). Nem volt Gyülekezeti kézikönyvünk. Semmi nem volt központi irányítás alatt az egész felekezeten belül A. G. Daniells elnöksége alatt. Az 1903-as Generál Konferenciai ülésen Daniells egy beszédet tartott, és azt mondta, hogy semmi bizalmat nem helyez a felekezet szervezeti szabályaiba és rendeleteibe, de a probléma nem az organizációval van, hanem az emberek szívében, akik elszánták magukat, hogy a Prófétaság Lelkének tanácsai ellen cselekedjenek. Ekkorra már G. I. Butler is állást foglalt, de inkább a jobb oldalt (Generál Konferencia vezetőit) védte.

Az 1901-es szervezetnek, amit White testvérnő is jóváhagyott, nem volt elnöke. Egy kb. 25 főnyi bizottság irányítása alatt állt, akik minden évben kiválasztottak egy embert, hogy az vezesse a tárgyalásokat. (Nem tudom a részleteket, de amikor Daniells lett ilyen vezető, valahogy úgy manipulálta a dolgokat, hogy állandó elnökké vált. - Szerk.)

 

Rátaláltam arra a tényre, hogy Daniells nem engedett meg az organizációban semmiféle változtatást. Jobban csattogtatta az ostort, mint bármelyik más elnök, aki előtte vagy utána volt. Kihasználta White testvérnőnek azt a megjegyzését, amit 1902-ben írt, hogy Daniells "volt a legmegfelelőbb ember a megadott munkára". Pedig ez a megjegyzés arra vonatkozott, amikor beválasztották őt a Generál Konferencia bizottságba, mint bizottsági tagot, nem pedig mint elnököt. A Generál Konferencia bizottságának ő volt az egyik tárgyalást-levezető megbízottja, majd ő lett a bizottság fő vezetője, de nem Generál Konferencia elnök! Ilyen pozíció akkor nem is létezett. Ő csak kihasználta White testvérnő megjegyzését, mint megbízatást az elnöki pozícióra, és 1902-ben megszavaztatta magát Generál Konferencia elnöknek, 1903-ban pedig rossz döntést tett, nem a helyes oldalon foglalt állást, és ő maga is elvetette a White testvérnő által is aláírt beadványt, amit a kisebbség (az ellenzék) terjesztett elő az organizációról szóló sérelmekről.

Szóval Daniells vasvesszővel uralkodott, és ténylegesen és hivatalosan semmilyen változtatásra nem volt hajlandó az organizáció terén. Az otthoni irattáramban a Generál Konferencia bizottságainak ezen üléseiről megvan az összes riport. Van vagy húsz közlemény. Ez volt a legelső Generál Konferencia ülés, miután apám dolgozni kezdett a felekezetben. Nem emlékszere egy esetre sem, hogy az apám valami jót mondott volna Daniells-ről, a Generál Konferencia elnökéről. Pedig Jones-t nagyon szerette. Összegyűjtötte Jones összes könyveit, tőle kaptam én az enyéimet.

Tovább megy a szomorú történet, s elvisz egészen napjainkig. Végül, 1922-ben Daniells-t kitették elnöki pozíciójából. Szomorú, sötét történet ez a H. N. Adventista egyházban. San Francisco-ban az újságok vezércikke mindenfelé így vitte szét a hírt: "A. G. Daniela és W. A. Spicer a H. N. Adventista hatalomért versengenek." Megvan nekem Daniells beszéde erről a választásról. Vádolta az atyafiakat, hogy nem szavaztak rá, és "szennyes politikát " folytattak. S nyilvánvalóan olyan szennyes volt, és olyan elterjedten használt metódus is, hogy még ugyanazon az ülésen megszavazott a Generál Konferencia egy határozatot, amiben elítélik "a szennyes politikai fogásokat ".

S jegyeztük meg itt újra, hogy ha nem léteztek volna ezek a "szennyes politikai fogások", akkor miért kellett volna megszavaztatni ellenük egy határozatot?

1923-ban, tehát egy évvel ezután az ülés után, a reformot kívánó atyafiak megpróbáltak helyrehozni bizonyos dolgokat. Isten vezette őket ebben. Kiadták ezt a remek könyvet: Bizonyságtételek a prédikátoroknak. Ez a könyv a Különleges B.T. A és B sorozatából összeállított, prédikátoroknak és munkásoknak szóló részek újrakiadása volt. A reformot kívánó atyafiak újra megkísérelték kijavítani, bibliai színvonalra visszaállítani a H. N. A. Egyházat. Ezt a könyvet egy évvel az én születésem után. 1923-ban adták ki.

A következő évben, mikor Daniells megtudta, hogy ezt a könyvet kiadták, átnézte a könyvet, és nagyon elszomorodott az arca. Hisz azalatt a kerek 20 év alatt, míg ő volt az elnök, fő célja az volt, hogy elhallgattassa Jones testvért és azokat, akiket ő Jones-istáknak nevezett. Azalatt a hosszú idő alatt szinte egyáltalán nem hirdették az 1888-as üzenetet. S azokat, akik Jones testvérnek a szervezet átorganizálásáról alkotott nézetét pártolták, mindet elbocsátották. Én is a dokumentum-gyűjteményem nagy részét egy ilyen Jones-ista prédikátortól kaptam. Amikor ő meghalt, a gyermekei elhagyták az egyházat, és mikor átvizsgálták a könyveit, felhívtak engem telefonon, s megkérdezték, hogy akarnám-e magamnak azokat .

Daniells aztán a Prédikátori Osztály titkára lett a Generál Konferenciában. Rávette a prédikátori osztályt, hogy adjanak neki egy felhatalmazást, hogy összegyűjthesse és könyvben kiadja White testvérnőnek a „hit általi megigazulásra” vonatkozó kijelentéseit - így írja a jegyzőkönyv. Azonnal hozzá is fogott, mindjárt a B.T. prédikátoroknak c. könyv kiadása után. Nagyon hamar ki is nyomtatta „ Krisztus a mi igazságunk” címmel. De ez a könyv Daniells-nek a saját nézettét hozta ki az 1888-as üzenetről, és említést sem tett az átszervezés szükségességéről és az 1888-as üzenet gyakorlati alkalmazásáról.

 

Azután titkársági pozícióját arra használta fel, hogy embereivel, Mead McGuire-rel és a többivel végiglátogassák az egész felekezetet és prédikálják az 1888-as üzenet Daniells-i verzióját. S ez az, amit ma te is hallasz.

A "B.T. prédikátoroknak". kiadása nem hozott megoldást az organizáció problémáira, mivel a szószékeket Daniells uralta, és volt egy néhány kiváló szónoka. Én is hallgattam még Mead McGuire-t és a többieket. Olyan remekül meggyőzték a népet a Daniells nézetéről, hogy annak eredményeként, hogy a B. T. prédikátoroknak könyvet kiadták, nem következett be átszervezés az organizációban, vissza az 1901-es terv szerintihez. Az egyház pedig fokozatosan csúszott lefelé a hitehagyás útján. MacElhaney lelkész testvér - aki nagyon őszinte volt és felettébb aggódott az egyház hanyatló állapota miatt átvette J.N. Andrews ötletét, amely szerint egy Gyülekezeti Kézikönyv egységesítené az egyház tanítását, és megállítaná a hitehagyás folyamatát. Sikerült is neki 1930-ban a Generál Konferencia ülésén ezt megszavaztatni. S mivel ő volt az, aki fontosnak érezte egy Gyülekezeti Kézikönyv megírását, így ő maga írta meg az elsőt. 1932-ben ki is adták - amikor én 9 éves voltam. Úgy gondolták a vezetők, hogy ennek minden részletre rá kell mutatnia, és szabályok és rendeletek által próbálták meggyógyítani az egyházban levő problémákat, bajokat.

Találtam egy nagyon érdekes dolgot, amit a Generál Konferencia az 1924-es ülésén megszavazott. Nem tudom pontosan idézni most, de megvan otthon róla egy példány. Azt mondja kb. hogy: mivelhogy intézményeink és területi konferenciáink vezetői állandó jelleggel adósságokat halmoznak fel - ami ellentétben áll a Biblia és a Prófétaság Lelke utasításaival - ezért mi határozatot hozunk. ..." - Szabályok, rendeletek!

Akarnám, hogy ti feleljetek erre: Mi az, aminek a Kézikönyvnél is nagyobb tekintélye van? White testvérnő írásai. És mi az, amii a White testvérnő írásainál is nagyobb tekintéllyel bír? A Biblia. Tehát 1924-ben az egyik határozat azt a megállapodást hozta, hogy mivel a vezetőség semmi figyelmet nem szentel ennek a két Írásnak, sem a Bibliának, sem a Prófétaság Lelke utasításainak, ezért most rendeletbe hozzák saját szabályaikat az adósságok felvételére vonatkozóan

Nagy nehezen rájöttek az atyafiak, és én is rájöttem, hogy a bizottságok nem számítanak semmit, mivel egyének, emberek hajtják végre a feladatokat. Rájöttek, hogy nem képesek az emberekre kényszeríteni sem a Biblia tanításait sem a Prófétaság Lelkének írásait, de amikor a Generál Konferencia képviselői megfogalmaztak egy 9 pontból álló szabályzatot az adósságok kontrolálására, azt már nem találták nehéznek érvényesíteni. S valóban, elég jól kiemelték a felekezetet az adósságokból!

S barátaim, ettől az időtől fogva ezt a programot követték. Úgy próbálták kigyógyítani az egyházban levő bajokat, hogy egyre több hatalmat delegáltak maguknak a vezetők és egyre több szabályt és rendeletet adtak ki. 1926-ban kinyomtatták az első kiadását a Kézikönyvnek: Gen. Conf.  Working Policy, és a Constitution and Bylaws - A Generál Konferencia Munkaügyi Szabályai, Szervezeti Szabályzata és Egyéb Rendelkezései, ami 83 oldalból állt! A jelenlegi Kézikönyv több mint 500 oldalnyi EMBEREK ÁLTAL ALKOTOTT szabályt és rendeletet tartalmaz az egyházban levő problémák megoldására. Mert mit jelentettek ki 1924-ben? Azt, hogy nem követték a Biblia és a Prófétaság Lelkének utasításait!

Egyházunk iskolarendszerét 1000 oldalnyi terjedelmű rendeletek és szabályok irányítják 1000 oldalt tett ki, mikor utoljára megszámoltam. Szabályok, törvények, rendeletek! Mindig mosolyogtam magamban, mikor a bizottságokban ott ültem, és olvastam fel a szabályok tömkelegét, s gondoltam: ki az, aki visszaemlékszik 300-500 oldalnyi szabályzatra! 1970-ben egy tanulmányt olvastam erről, és akkor összeszámoltam az oldalakat a Generál Konferencia Munkaügyi Szabályaiban, és a Generál Konferencia Szervezeti Szabályzata és Egyéb Rendelkezései c. gyűjteményben, és a Gyülekezeti kézikönyvben, és összesen 666 oldal volt! - Nem gondolom, hogy volna valami jelentősége ennek, de hátha mégis van! Mert a 666 az "emberi szám", emberi alkotást jelent.

Nos barátaim, mi csak sokasítottuk a szabályokat és rendeleteket. Én ott voltam a Generál Konferencia ülésén 1980-ban. Szinte az egész ülést annak szentelték, hogy átírják a Gyülekezeti Kézikönyvet és átdolgozzák a szabályokat és rendeleteket - amiket emberek gyűjtöttek össze, hogy azokkal irányítsák a H. N. Adventista Egyházat. Otthon egy egész dossziéra való anyagom van, amit összegyűjtöttem, és ezek főképpen a KÖZPONTI IRÁNYÍTÁS ALÁ VONÁS-ról szólnak! Vezetőink olyan merészek lettek, hogy a Pacific Unió helyi egyházi lapjában, a "Recorder"-ben egy vagy két évvel ezelőtt kétoldalas nagy cikket nyomtattak ki az újság középlapján a CENTRALIZÁLÁSRÓL intézményeink központi irányítás alá vonásáról. Emlékeztek még. Mi volt az 1901-es Generál Konferenciának a vezérelve? DECENTRALIZÁCIÓ! azaz intézmények és felelősségek szétosztása a helybeli területek között. Az utóbbi tíz évben olyan nagyfokú centralizálás folyt egyházunkban, hogy egyházunk már teljesen más, mint tíz évvel ezelőtt volt; ma egy igazi adventista már nem is ugyanannak az egyháznak a tagja, mint aminek tíz évvel ezelőtt volt!

Összevonták kórházaink irányítását úgyannyira, hogy egyetlen egy ember ül az összes kórházak bizottsága élén, amik egy Unióban vannak. Most meg azt tervezik, hogy egy embert tesznek az összes kórházaink bizottságának fejévé, amik az USA-ban és Kanadában vannak. A Generál Konferencia irányítása alá központosították az összes pénztárkönyvek revizálását (ez a másik következménye annak, amit Davenport csinált az egyházunknak!) .

A Felsőfokú Oktatás Bizottsága név alatt centralizálták összes főiskoláink és egyetemeink irányítását. Amikor Fred Harder, az a személy, akit először bíztak meg a bizottság vezetésével, megírta az általa javasolt tervezetet a H. N. Adventisták Felsőfokú Oktatására, Robertson testvér áttanulmányozta azt. Robertson testvér ekkor a La Sierra Főiskolán volt (ez az iskola pedig a Loma Linda Egyetem egyik része). Robertson testvér doktorátusi tézise a Szituációs Etika volt. Mikor Robertson testvér átnézte Fred Harder oktatási tervét, így szólt: "Én ezt már olvastam valahol! S akkor átnézte azokat a könyveket, amiket ő maga használt a doktori tézise megírásánál, amit az "exisztencializmusról" írt (ami lényegében a szituációs etika), leírta azokat az oldalakat, amiről Fred Harder lemásolta  H.N. Adventista Oktatás programját. Majd odavitte Blacker lelkésztestvérnek, aki akkor a Pacific Unió elnöke volt Kaliforniában. Blacker testvér meg elvitte a Generál Konferencia Bizottságához - ezek akarták hivatalosan kinevezni Fred Harder-t a Felsőfokú Oktatás Bizottsága vezető titkárának. Ezt nekem maga Blacker testvér mondta el.

Blacker testvér először Pierson testvér-hez ment, mielőtt a Bizottság gyűlése megkezdődött volna, és azt mondta neki, hogy van nála valami, amit Pierson testvérnek át kellene nézni, mielőtt a gyűlés megkezdődik. De Pierson testvér azt mondta, hogy ő már belefáradt ebbe. "Kezdjük csak el a tárgyalást!" - mondta. S amikor a Bizottság felhozta Harder kinevezésének az ügyét, Blacker testvér így szólt: "Én meg akartam ezt mutatni Pierson testvérnek előbb, de most már az egész bizottság elé tárom a dolgot." Aztán felolvasta Dr. Robertson lelkész testvér analízisét Harder oktatási tervezetéről az egész Generál Konferencia Bizottsága előtt. A Generál Konferencia felfüggesztette az ügyet. Pierson testvér meg repülőre szállt, és elment a La Sierra Főiskolába, hogy találkozzon Dr. Robertsonnal, aztán pedig a Pacific Unió Főiskolájába, mert mind a két főiskolának elküldték Fred Harder oktatási tervének egy-egy példányát felülvizsgálatra.

Nekem megvan a Pacific Unió Főiskolájának a válasza - és mondhatom, hogy remek munkát végeztek az ottani tanárok. Kimutatták, hogy Harder-nek a tervezete abszolút ellentétben áll a Prófétaság Lelke által adott oktatási tervvel,- S tudod-e, hogy mi történt ezután? Pierson visszament a Generál Konferencia Bizottságába, és MEGSZAVAZTÁK HARDER-t - PROGRAMJÁVAL EGYÜTT ami az Istentől kapott utasításokkal teljesen ellentétes volt! A múlt évben Harder nyugdíjba ment, de az emberek, akiket kiképzett, még mindig ott vannak!

Barátaim, ez az egész szisztéma, amiben most vagyunk, átszervezés alatt van. Mi most a 4. számú organizációban vagyunk. White testvérnő megjövendölte, hogy az alattomos változtatások állandóan folyó átszervezést fognak eredményezni. S ha azt mondják nektek, hogy art az organizációt, ami most van, White Jakab alapította, akkor ők őszintén mondják, mert tényleg azt hiszik, hogy így van. Mert megmondom nektek, hogy ezeket a tényeket nem ismerik a H. N. Adventista egyház vezetői sem (csak ha meghallgatták a szalagokat amiket a múlt hónapban csináltam). Ezt tehát, amit ti most megtudtatok, alig tudja ma adventista a világon!

Mi tehát a kellős közepében vagyunk annak, amire White testvérnő előre figyelmeztetett 1903-ban: "Nem léphetünk most egy új organizációba, mert az az IGAZSÁGTÓL VALÓ ELSZAKADÁST jelentené." Ekkor ő nem a Reform-Adventistákról beszélt, sem pedig a Pásztor-Botja nevű mozgalomról hisz ezek akkor még nem is léteztek. Ezek a szavak egyenesen az 1901-1903-as évekre vonatkoztak. Figyelmeztetés volt tőle a testvérek felé, hogy ne térjenek el az 1901-es szervezeti formától, és hogy ne változtassák meg a szervezetet az 1903-as mintára, ahogy tervezték.

(White testvérnőnek ezeket a kijelentéseit használják fel ma elsősorban a "szakadárok"-nak mondott testvérek ellen teljesen helytelenül tehát - Szerk).

 

Most hát a 4-es számú átszervezett organizációban vagyunk ( 1963, 1873, 1901, 1903) - amiről White testvérnő azt mondta, hogy ha ebbe belemegyünk, az "az Igazságtól való elszakadást jelentené". Mi pedig teljes gőzzel megyünk előre vele! Én odamentem több vezetőhöz 1975-ben, mikor a Review & Herald egyházi folyóiratunk egy új átszervezés tervét közölte. Az akkor esedékes Generál Konferencia. ülésre tervezett átszervezést úgy írta le a Review, hogy az CENTRALIZÁLÁS lesz. A program az egyházban, barátaim ma CENTRALIZÁLÁS, centralizálás, centralizálás! A cél emögött az, hogy a népnek semmi szava ne legyen a felekezetben! Az USA-ban pl. megszüntették az Északi és a Közponi Uniót, és egy Unió-Konferenciába tömörítették a kettőt. Aztán 3 vagy 4 Területet szintén összevontak. Jól tudom, mert a Minnesota Konferenciában jól ismerem a prédikátori titkárt és egy másik prédikátort. Ők mindenről tudósítanak engem, és az összes anyagot összegyűjtöttein ezekről az irattáramban. Sőt, megváltoztatták a ti Uniótok, a Pacific Unió nevét is. - Tudod-e, minek hívják most? Láttad a táblát a Thousand Oaks TV-Studió előtt? Azt mondja: AZ ADVENTISTA EGYHÁZ Délnyugati REGIONÁLIS Irodája. Ez a szó, hogy regionális, igen jól ismert ma, mert az "egyetlen világkormányzat"-ra törekvő csoport egyik főszava ez. Regionális kormányzatokat állítanak fel ezek szerte az Egyesült Államokban. Az a céljuk, hogy megszüntessék a különböző államok kormányait és a mi republikánus Egyesült Államunkat.

Nos, barátaim, úgy néz ki, hogy rohanunk lefelé a lejtőn a katolicizmus felé. A mi vezető testvéreink az Állami Bíróságon San Jose-ban - eskü alatt megfogadva, hogy csak az igazságot fogják mondani -, azt állították, hogy az Adventista Egyház az HIERARCHIA (papi uralom). Azt is kimondták eskü alatt, hogy ellenszenvük és ellenséges magatartásuk a RÓMAI KATOLICIZMUS iránt ma már "a szemétdombnak lett ítélve". Ezt a tanúvallomást őrzi a bíróság, és ezt vezetőink eskü alatt tették. És most, mikor a Davenport-botrány történt, elfelejtették, hogy mint hierarchiát, az egész centralizálós Generál Konferenciát beperelhetik a kihágásokért, amiket bármelyik alkalmazottjuk, bárhol elkövet. Ha a régi organizációt meghagyták volna, nagyobb biztonságban lennének. Most pl. egy 4 millió dolláros kártérítési tárgyalás folyik. Ezt pedig elkerülhették volna, ha nem esküsznek meg arra, hogy ők egy hierarchia!

 

Tudom, mennyire rosszul állnak pénzügyileg, hisz egyes területeken alig tudják fizetni a prédikátorokat. Az egyik Területi Bizottság tagja mondta nekem. Ő üzletember, és egyik alkalommal ezt mondta: "Testvérem, most már értem, mi ellen tiltakozol már olyan régóta! Ott vagyok a bizottságban, és látom, hogy 10000 dollárt itt veszítenek, 5000-t ott, 6000-et amott.. ., és én mint üzletember azt mondtam az elnöknek: Egyetlen üzlet sem működhet így, hogy ennyi pénzt veszítsen! De az elnök ezt mondta: Ne aggódj emiatt. Majd felhívást intézünk a NÉPHEZ, hogy ADAKOZZANAK - külön evangélizációra, vagy missziós célokra, és AD A NÉP, BŐKEZŰEK, tudod." (Lásd Máté 23,l4! ) Most már várható, hogy kérni fognak adakozást, hogy tovább folytathassák ezeket a hamis ügyviteleket a ti zsebetekből!

White testvérnő azt mondja, hogy Ésaiás egész 58. fejezetét újra és újra el kell ismételni. Én mostanáig csak az első versről beszéltem nektek. De ha ti megteszitek, amit tennetek kell, ha Jézushoz mentek, és a Bibliához fordultok, és "LETÉPTEK MINDEN IGÁT" - ahogy tegnap este kértelek benneteket -, akkor ez fog történni:

"Akkor felhasad, mint hajnal a te világosságod, és meggyógyulásod gyorsan kivirágzik, és igazságod előtted jár, és az Úr dicsősége lesz a te jutalmad" (ang. Ford. - Ésa. 58,8.) Drága barátaim, ragyogó lesz az a nap, amikor az iga lekerül a mi hátunkról, mikor ez saját tapasztalatunk lesz. Én nem csüggedést érzek emiatt, remélem, te sem! Ma van az a nap, amikor le kell rázni az igát! És "akkor felhasad, mint hajnal a te világosságod, és meggyógyulásod gyorsan kivirágzik: igazságod előtted jár, és az Úr dicsősége követ (lesz jutalmad)." 9. vers: "Akkor hívsz (ang.) és az Úr válaszol". Ki fog válaszolni? A Területi konferencia elnöke? A Generál Konferencia elnöke? A prédikátor? Vagy én? Nem, barátaim: "Akkor hívsz, és az Úr válaszol: jajgatsz, és ő azt mondja: Itt vagyok. Ha elveted közüled az igát..."

Tudom, hogy hisztek a Bibliában és hisztek a Prófétaság Lelkében. De hiszitek-e a történelmet?  Barátaim, mindaddig, amíg meg nem tesszük amire Ésaiás 58. fejezete felszólít, mindannyian bűneinkben fogunk meghalni. Míg egynéhány ember meg nem teszi ezt, az Úr nem fog eljönni. A ti unokáitok még mindig valami intézmény igája alatt lesznek! De tudnotok kell, hogy ezt a dolgot ti senki számára nem végezhetitek el. Ne is próbáljátok megmenteni az organizációt! A vihar és a fergeteg elindult, és már nem tudjátok megállítani. Isten megengedte, hogy a vadszőlő gyümölcsöt teremjen. Ne átkozzátok Davenport-ot, és ne átkozzátok Ford-ot, hisz ezek csak eszközök Isten népe számára a rostáláshoz, és hogy ostorként szolgáljanak Isten kezében.

"Ha elveted közüled az igát, és megszűnsz ujjal mutogatni, és megelégíted az elepedt lelkűt" (a meggyötörtet ang.) Itt nem az utcán levő szegény koldusról beszél, hanem azokról a meggyötört egyháztagokról a H.N. Adventista egyházban, akiket az organizáció ostorozott és sötétségben tartott..., akkor "feltámad, a sötétségben világosságod, és homályosságod olyan lesz, mint a dél." A homály, a sötétség, dolgok, amiket sehogy sem tudtatok megérteni, olyan lesz akkor majd, mint a ragyogó déli nap, barátaim. "És az Úr vezérelni fog szüntelen, és megelégíti lelkedet nagy szárazságban is, és csontjaidat megerősíti. Olyan leszel, mint a megöntözött kert, és mint vízforrás, amelynek vize el nem fogy. És megépítik fiaid a régi romokat, az emberöltők alapzatait felrakod, és neveztetel romlás építőjének (törések kijavítójának - ang.) és ösvények megújítójának, hogy ott lakhassanak." Ez kellett volna legyen a H. N. Adventista egyház kezdetétől fogva, de ehelyett az "ördög győzelmet aratott" az organizáción keresztül, de nem az EGYHÁZBAN, az Isten szemszögéből nézett egyházban!

Mi csak egy kis csoport vagyunk itt Silver Lake (Ezüst-tó) mellett ezen a sátoros összejövetelen. Ti most hazamentek innen, és lehet, hogy a ti gyülekezetetekben ti lesztek az egyedüli emberek, akik ezekről a dolgokról tudni fogtok. Számban el is veszünk az emberek között. De ha megtesszük. amit Ésa 58. fejezete mond, akkor felhasad világosságunk. Nem rejt el többé a sötétség, mert Isten velünk lesz Tudjátok, az elmúlt néhány hónapban Ohió-tól Kaliforniáig utaztam, és eddig nem ismert testvérekkel találkoztam. Mondhatom, hogy az emberek ma már készek ezt meghallgatni. Éveken át próbáltam elmondani ezeket a dolgokat, s mintha a falnak beszéltem volna Nem voltak képesek bevenni az agyukba. De most kezdik belátni a tagok, hogy tudjuk, hogy miről beszélünk. És mindenfelé találkozunk olyan emberekkel, akik buzgón égni kezdenek az Úrért. A jövő ragyogó, ha megcselekesszük azt, amit tennünk kell.

Még két szöveget szeretnék felolvasni: "És füleid meghallják a kiáltó szót mögötted: Ez az út, ezen járjatok." (Ésa. 30,21 .) Elhiszitek, hogy Isten vezetését szentélyesen meg fogjátok tapasztalni? Nem lesz szükségetek énrám! Én nem is tudok többet tenni értetek, mint amit most tettem azáltal, hogy elmagyaráztam nektek, mi történt az egyházban, És most az a te hagy kiváltságod, hogy Jézushoz mehetsz, elszakíthatod függőségedet az emberektől és az organizációktól, és mindentől - csak egyedül Jézustól nem. Az emberi vezetők nemsoká letűnnek a színről. Te nem támaszkodhatsz rájuk egyébként sem. Ha jól értem a Prófétaság Lelkének írásait, mivel bizalmunkat mi az organizációba vetettük, ezért Isten meg fogja engedni, hogy összeomoljon, de azzal a reménnyel, hogy ti nem fogtok felépíteni egy másikat ehelyett! Jézusra nézzetek vezetőül. Jézus a feje minden férfinek, nőnek és gyermeknek.

Az ihletett feljegyzések ilyen szomorú történetet örökítenek meg az Adventista egyházról - de nitt teszel te ennek láttán? Mit tudsz csinálni egyáltalán? Hányan vannak itt, akik azt gondolják magukról, hogy van annyi befolyásuk az egyházban, mint White Jakabnak volt? Emeljétek fel a kezeteket, hadd lássam! White testvér 1874-től 1881-ig próbálkozott, hogy megváltoztassa a szisztémát. - Sikerült NEKI? És ha esetleg annyi befolyása lett volna, mint White testvérnőnek volt - meg tudta volna változtatni? WHITE TESTVÉRNŐ halála napjáig PRÓBÁLTA MEGVÁLTOZTATNI - és meg tudta? Nos, hányan vannak itt közöttetek, akik azt gondolják, hogy meg tudják változtatni?

Én is próbáltam. Megváltoztattam az egyik Területi Konferenciában, de csak addig tartott, míg a Generál Konferencia ki nem küldött egy TITKÁRT, hogy megparancsolja, hogy mindent vissza kell csinálni. A mi Uniónk elnöke megfigyelte, hogy mit vittünk végbe, szervezett egy bizottságot, hogy tanulmányozta át azt, tervezzen meg egy minta szerinti rendet, hogy azután azt kövesse a Pacific Unóban minden Terület. Szeretett volna bizonyos változtatásokat elérni az Észak-Amerikai Divizióban. De amikor a Generál Konferenciában a vezető atyafiak ezt megtudták, hirtelen előléptették és megválasztották a Generál Konferencia alelnökének, ahol aztán semmit nem tudott csinálni a cél elérése érdekében.

Aztán rám szálltak, míg meg nem mondtam nekik hivatalosan, hogy lelkiismeretem szerint nem tudok többet az organizáció alkalmazásában dolgozni. - Tehát, ne is próbáljátok megváltoztatni: túl messzire mentek már! Mit látott White testvérnő, mi fog történni az átszervezés folyamatának a végén? "Fundamentumukat a homokra építették, s a vihar és a fergeteg ELSÖPÖRTE A STRUKTÚRÁT." - 1881-ban mondta ezt. Barátaim, az organizációnak nem sok eshetősége van, hogy megmaradjon - talán Jézus eljöveteléig sem. De az EGYHÁZ, ami 1844-ban alapult azon a szilárd, mozdíthatatlan alapon. amiből egyetlen szót sem lehet megváltoztatni vagy megtagadni, EZ az EGYHÁZ végig megmarad, Isten országának eljöveteléig, De ezt a korrupt organizációt, amit már négyszer átszerveztek, és valóságosan csak útban áll, úgy ahogy az 1888-as üzenetnek is az útját állta, ezt elsöpri a vihar és a fergeteg.

De kérdezed: Mit tehetsz te? Sokan megrémülnek, ha arra gondolnak, hogy nem tudnak majd a területi irodába szaladni, hogy tanácsot, utasítást vagy átmutatást kapjanak. Ebben a könyvben, barátaim, megmondja Ellen White, mit kell tennünk: Menjünk Jézushoz! Vedd elő a Bibliádat, és igényeljed magadnak Isten ígéreteit. Ésa. 26. részében így olvassuk: "Akinek a szíve (elméje) Reád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében, mivel tebenned bízik. Bízzatok az Úrban örökké, mert az Úrban, Jehovában örök kőszálunk van."

Lehet, hogy azt mondod, hogy ezek nehéz napok, hogy elménk békességét felzavarják... - De mit mond Ésa. 26, 3: "Kinek szíve reád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében." Örök erősségünk van Jehovában. Nem gyengeség, hanem erő! Eljön a nap, amikor a "leggyengébb a szentek között olyan lesz, mint Dávid: kész lesz cselekedni, és bátor lesz" ... És az erős -- azt mondja White testvérnő egy másik helyen - "olyan lesz, mint Dávid háza". Isten Egyháza előtt dicső napok állnak, ha a helyes döntést tesszük, és Istenhez fordulunk, és Jézust választjuk FŐ-nek, és ha Krisztus kopogtatását meghalljuk, és válaszolunk Krisztusnak Laodiceához intézett hívására. Nyissuk meg hát az ajtót, és mondjuk: "Jöjj be. Jézusom. Sajnálom, hogy olyan sokáig kint tartottalak". Akkor bemegy majd, és ad neked szemgyógyító írt, és tisztábban fogsz látni. Nem kell aggodalmaskodnod afelől, hogy MI AZ IGAZSÁG? Nem kell, hogy mástól kérdezzed, mert lesz már szemgyógyító írod. Megkapod a fehér ruhát is. - Szükségünk van rá ugye, mindnyájunknak - Krisztus igazságának palástjára? - És az arany? Mi az arany'? A hit - meg leszünk mindannyian próbálva és vizsgálva.

Barátaim, dicsőséges napok állnak előttünk. Ne viszálykodjunk, ne kritizáljunk, ne kárhoztassunk senkit, és tegyük félre a teológiai különbözőségeket. Lássunk egyenként a magunk dolga után, azután, amit "hatalmunkban van megcselekedni", Vigyázzunk, hogy legalább mi kövessük Krisztust, és dolgozzunk együtt Ővele!


Oszd meg a Tumblr-en